Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Borisz Kraszkovszkaja: Színészi önállóság
77 a Hozomány nélküli menyasszony cimü filmben Protazonov^’ rendező értelmezéae szerint Karandisev a végső jelenetben hátulról lelövi /az éppen Knurovhoz tartó/ Lariszát. a Sztanyiszlavezkij Színházban szintén golyót kap a hátába Karandisevtői, amikor Knurovhoz megy. /Makszimov költő Larisza haldoklási jelenetének hatására még verset is irt : Hátában golyó, Larisza földredől, A néző zokog, De él a színésznő... Osztrovszkij darabjaiban a szerzői utasítások matematikailag pontosak, vagy pedig egyszerűen hiányoznak, ha a színésznek lélektani elemzés utján önmagának kell megtalálnia a megoldásokat. Ebben a jelenetben nincs olyan utasítás, hogy "el", sőt olyan utasítás sincs, hogy "felkel": Larisza és Karandisev az asztal mellett ül egymással szemben. Larisza kétségbeesésében, felindulásában azt mondja, hogy ő csak "tárgy". Ez a jelenet egyenértékű Nasztaszja Filippovna kandallójelenetével, ez szintén kihívás az arany világával szemben. Elképzelhetjük, milyen belső vihar dúl a hősnőben, ha ennek a viharnak az ereje arra készteti Karandisevet, hogy rálőjön Lariszára! [ "Larisza /melléhez kap/; Oh! Köszönöm!!!" ] Hogyan kerülhetné el figyelmünket Osztrovszkijnak ez a szerzői utasítása! Protazanov, Jakov /1881-1945/ szovjet filmrendező, a forradalom előtti orosz film legnagyobb rendezője. A szovjet időkben rendezett filmjei közül legjelentősebb a negyvenegyedik /1927/ néma változata és a Hozomány nélküli menyasszony /1936/.