Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyina Mamajeva: Színészi boldogság
5 éltem! Vikiét aï Érettségi bizonyitványban. Luszjáét Az 6 barátaiban, Ányáét a Cseresn.yéskertben, Júliáét»Tányáét, az én szeretett Natasa Szokolovámét. Úgy érzem, nem egy, hanem több ifjúságom volt, könnyű és nehéz, vidám és tragikus . A legfontosabb azonban, amit nekem az Ifjúsági Színház adott, hogy megértettem, hogy úgy mondjam, a szinház hivatását. Helyesebben még nem értettem, csak megéreztem; akkoriban sok miseién t nem tudatosan csináltam és csak később értettem meg, amikor már elkerültem a színháztól. Az Ifjúsági Szinház tette lehetővé, hogy megértsem,mit jelent az olyan szinház,amely egyenesen a nézők szivéhez fordul, mit jelent a korszerű szinész, milyen erős a kapcsolata a nézővel. A szinház nevelő szerepéről szóló szavak, amelyeket úgy gondolkodás nélkül szoktunk ismételgetni a szószékeken és a gyűléseken, ott húst és vért öltöttek. Persze különbözők a színészek, az egyik ezt szereti hivatásában, a másik mást. Nekem személy szerint a szinház felvilágositó szerepe az értékes és ezt az Ifjúsági Színházban szerettem meg. Csak ott, abban a színházban, ahol fiatal a néző,ott érzik meg tiszta formájában, minden zavaró körülmény nélkül: a színháznak az a szerepe, hogy művészettel nevelje az embert. Akkoriban minden este úgy mentem a színházba, mint ahogyan a tanítónő megy az iskolába az órára, abban a biztos tudatban,hogy általam egy sereg fiatal ember most megtud valamit az életről és úgy léphet ki a színházból, hogy közben különbbé lett. Soha később nem éreztem ilyen szoros kapcsolatot a nézővel, soha később nem találkoztam ennél érzékenyebb és hálásabb közönséggel. Leveleket Írtak nekem, otthon kerestek fel tanácsért, hittek bennem - soha annyira nem éreztem, hogy szükségük van rám az embereknek. Bizonyára sok más örömet is lehetne mondani, amit egy színésznőnek a mestersége szerez. Számomra személy jg 1 A színész művészete ma II.
