Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Nyikolaj Alekszejev: A színész és a kor követelményei
56 környezet iránti szeretetet,jóindulatot, ki kell fejleszteni a fiatalokban a hitet, hogy az emberekben mindig van valami jó és ezt a jót nevelni,ápolni kell, hogy az ember bonyolult belső megnyilvánulásaiban is jó és értékes. A szovjet irók és a színházak teljes mélységükben, világosan, perspektivikusan vessék fel munkáikban ezeket a kérdéseket. £ kérdések felvetéséhez az szükséges, hogy színházaink művelői maguk is nagyon intelligens és mély egyéniségek legyenek. De még hány szinészünk van, aki közömbösen nézi a környező életet! Milyen sok az olyan színész, aki lebecsüli művészetelméletünket és úgy véli,hogy a lényeg: színpadra kerülni és "igézőén"játszani! Szomorú dolog karrieristákat látni közöttünk, akik csak azzal törődnek, hogy minél több előnyhöz jussanak. Hogyan elmélkedhet az ember a színpadon a világegyetemről,hogyan lángolhat benne az emberiség iránti szeretet, ha a valóságos életben kicsinyes, rosszindulatú, gyűlölködő? Hogyan adhat a színész kultúrát az embereknek, ha ő maga műveletlen? A kultúra jelentős emelése, az intelligencia kifejlesztése a színészekben legfontosabb feladataink közé tartozik. az intelligencia, a nemes munkaszeretet, az eszmei céltudatosság világítótornyaivá kell válnunk. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor reménytelenül elmaradunk azoktól a nagy feladatoktól, amelyeket a kor állit a művész elé. X A színjátszás művészetéről folyó vita sok fontos kérdést vetett fel, megmozgatta a közvéleményt ée kár lenne, ha mindez a semmibe veszne és csak a folyóirat lapjain maradna. Véleményem szerint a vita befejezése után a színházakban kell folytatni az eszmecserét, hogy itt, az együttesek összejövetelein, konkréten, a szóban forgó
