Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Vlagyimir Magar: Keserű szemrehányások

41 az együttes, amely egykor jó rendezőiről volt hires, el­maradott színházzá válik, ahol állandóan változnak a ve­zetők, perlekedések folynak stb. Hogyan lehetne itt színjátszó művészetről beszélni - hiszen ez ilyen körülmények között egyszerűen lehetetlen? Nem akarok nevén nevezni egy régi ukrajnai színházat, de ott 15 év alatt csaknem két tucat főrendező váltotta egy­mást. Se talán az együttes szilárdabb lett ettől? Persze hogy nem. A színház nemcsak egykori dicsőségét veszítette el, hanem előadásai is évadról évadra közönségesebbekké válnak.Gyakran nem tulajdonítunk különös jelentőséget még az olyan tényeknek aem,ha a színész megszegi a legelemibb fegyelmet, vagy becsipve megy a színházba. Pedig még vannak olyan színészeink, akik szívesen bravuroskodnak igy, s azzal mentegetőznek, hogy - úgy­mond - "a nagyok is ittak"... De ha valamelyik nagy szí­nész csakugyan vétkezett is ezen a téren, miért kell azt a tulajdonságát példának tekinteni, amiért talán ők ie elitélték saját magukat? Arról is szólni szeretnék, hogy a vidéki színházak színészei saját levőkben főnek. Korlátozottak a lehetősé­geik, hogy ellátogathassanak más színházakba, megnézzék a moszkvai, kievi, leningrádi és más színházak kimagasló előadásait.Mert ha például egy moszkvai színház Zaporozs­­jébe látogat, együttesünk ezalatt valahol a terület hatá­rain túl vendégszerepel. Az újságokban olvastam a brjanszki színház helyes kezdeményezéséről. A színház együttese rendszeres időkö­zökben művészi találkozókat rendez az orjoli ég a kurszki színházak együtteseivel. Ezek a találkozók egymást köve­tően a három város valamelyikében zajlanak le. A vendégek megnéznek egy-egy előadást, amit azután megvitatnak. De ez kivételes eset. A vidéki színház együttesének többnyi­re évente egy-két művészi kiküldetésre nyújt lehetőséget

Next

/
Oldalképek
Tartalom