Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Jurij Lavrov: Az emlékezetes szerepről
34 dorom sehogy sem tudott megszabadulni "kellemetlen" beszédmodorától, néha túlságosan egyenes, néha túlságosan "tiszteletlen" beszédétől, de hisz ez páncél volt, az önvédelem eszköze. A darab végén a kihallgatáson, amikor megkérdik: "Cime, rangja, foglalkozása", Fjodor igy válaszol: "Orosz vagyok, a hazámat védem." Ugyanezekkel a szavakkal válaszolhatna Kolesznyikov is. Mély értelem van abban, hogy Fjodor éppen Kolesznyikov nevét vette fel, amely oly félelmes a fasiszták számára. Hát akkor miért nem értették meg egymást? Erre a kérdésre válaszol Leonov darabja. Úgy gondolom, hogy az Invázióban tökéletesen megvalósulta művészet lényege: a kor legáltalánosabb és legfontosabb gondolatának kifejezése konkrét egyéni jellemek által. Igyekeztem nemcsak azt megérteni, hogy mit gondol Fjodor, hanem hogy hogyan gondolja ezt. Az én Fegyám nem gondolkodott könnyedén. És végezetül az alak külseje. Sztanyiszlavszkij azt mondja, igen gyakran fontos meglátni, hogyan jár, hogyan néz, hogyan mozog egy ember. Hohlov'’* segítségével kerestem Fegya ritmusát - nemcsak a belsőt, hanem a testit is. Ebben a vonatkozásban sok segítséget adott nekünk maga a szerző. Viselkedését erősen befolyásolja, hogy foltozott, nem a lábára készült csizma van rajta és ez hat általános ritmusára is, a megkeményedett bőrkabát, a "kéreg" pedig megfelel belső merevségének. Miért lett emlékezetes szerepemmé Fegya Talanov, miért gondolom, hogy igazi együttérzést váltott ki a közönségből? Mert igazán szenvedő, kínlódó ember volt, aki saját ellentmondásaival vivott harc közben hajtott végre ^* Hohlov, Konsztantyin /1885-1956/ nagy szovjet színész és rendező, Lenszkij tanítványa.
