Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)

Jurij Lavrov: Az emlékezetes szerepről

32

dúlnak hőstettre, talán még szégyellik is belsőleg emelkedett gondolataikat és tetteiket.

Hogy Fegya Talanov szerepe talán kedvenc szerepemmé vált, ebben mindenekelőtt a szerző a ludas. Leonov képszerű nyelve, szokatlan párbeszéde és lélekrajza - mindez az ellentmondásosságon.a bonyolultságon alapszik a darabban. És akkor megértettem,hogy ez a legérdekesebb: amikor ellentmondásosság van.

Ez az alak rejtett, belső pszichológiai vonalát feltételezi, amelyhez nem is olyan egyszerű lejutni.

A Mihail Fogt-féle emberek igazságának megértése vezetett el engem Fegya Talanov gondolkodási rendszerének színészi megértéséhez. Én ezen az illető ember gondolkodásának logikáját értem, amely világnézetére, etikájára, erkölcsi elveire támaszkodik. Ha ezt megértjük, könnyen meg tudjuk érteni és magyarázni az ember tetteit, megismételhetetlen sajátszerűségét.

Fegya anyja ezt mondja fiáról: "Jó, csak nagyon heveskedő..." Ez azonban nekem, a színésznek kevés, túlságosan általános volt. A keresések eredményeként az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy Fjodor emellett naiv és közvetlen is - noha kívülről látszólag cinikus és szkeptikus.

a börtön, ahová Fjodor azután került, hogy meg akarta ölni a nőt, akit szeretett, nem tanította még meg az óvatosságra. Ez Fjodor gyengesége.

De a naivitásban és a közvetlenségben rejlik Fjodor ereje is. Nem vesztegeti az időt és az erőt arra,hogy körtilnézegessen, nem aprólékoskodik, nem tudakozódik a körülmények után, hanem úgy él, ahogy belső erkölcsi érzéke, mélyen rejtett, de mélyen igazi hazafisággal súgja neki.

És itt hajtja végre Leonov azt a művészi és emberi felfedezést, amely véleményem szerint örökre az ő érdeme