Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Rövid hozzászólások
245 ljeket még nem testesítettek meg színpadi alakokban. Életünk annyira érdekes és változatos, életünk minden napja annyira színes és utánozhatatlan, hogy "megtestesített" oldalainak száma egyszerűen elhalványul a "meg nem testesítettek" előtt. Ugyanezt mondhatjuk kortársunk jelleméről is. Ebben a jellemben sok színes, sajátos, olykor ellentmondásos vonást találhatunk. És én most erről, a kortársnéző, a kortárshős jelleméről szeretnék beszélgetni, vitatkozni. A cseljabinszki színházban végzett munkásságom idején fiatal uráliakkal találkoztam: a Komszomol védnöksége alatt épülő nagyolvasztó munkásaival, kopejszki bányászokkal, a világ első atomerőmüvének komszomolistáival. Ezek a fiatalok különböző emberek, különböző jellemek. Véleményem szerint azonban két vonás egyesíti őket. Egyrészt a hihetetlen erejű odaadás, a munkájuk iránt táplált odaadó szeretet, másrészt a rendkívüli szerénység, a rendkívüli mértéktartás az érzelemmegnyilvánulásoknál. Szinte úgy tűnt, hogy nincsenek egészen tudatában tetteik nagyszerűségének. Emlékezetembe vésődtek az egyik komszomolista brigádvezető szavai: "120 százalékra akartuk teljesíteni a tervet, de 150 százalékra sikerült." Amikor a fiatalember kimondta ezeket a szavakat, nagyon elpirult. Becsületesen bevallom, hogy még sohasem találkoztam égő szemű, lángoló szavú szónokokkal. Felfigyeltem rá, hogy az ifjúság körében némi bizalmatlanság él a művészettel szemben. Gyakran hallottam tőlük ilyen szavakat: "Torkig vagyunk vele.Unalmas. Nem érdekes." Természetesen az a legkönnyebb, ha nem hallgatjuk meg az ilyen szavakat és lelkesedünk e fiatalok tettei felett. De az élet nem ismer irgalmat. Keserű és fájdalmas dolog látni őket, akik nemrégen még csodákat tettek gépek mellett, azután pedig Ízléstelen nótákat énekelve 16* A színész művészete ma II0
