Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Rövid hozzászólások
223 benne, mégis "közhelyeket" mond. De nem vették még észre, hogy a mai emberek milyen sok "papirizü" szóval beszélnek? Innen ered Tamara külső tartózkodása. És azt is látom, hogy ebben is mai ember.Tamarát, akinek nem túl gazdag a szókincee, könnyen ulakitom ée a nézők is könnyen megértik őt, viszont néhány olyan asszony alakjával, aki jóval több szót használ, nehézségeim vannak. Tamara szavai csak azt jelentik, amit jelentenek, de szavai között milyen sok minden rejlik! Ebben a szerepben a lehető legteljesebben hiteles akarok lenni. Véleményem szerint a mai ember ábrázolásánál hitelesség nélkül senki sem hisz nekünk, színészeknek. Enélkiil a pontosság nélkül, dokumentális hűség nélkül nem születnek sem gondolatok, nem születik sem költészet, nem születik semmi. Én mindenesetre ilyen dokumentális jellegre törekszem, és ma ez okozza nekem a legnagyobb megelégedettséget mind a színpadon, mind pedig a dramaturgiában. Kedvenc szerepeimet alakitva valami mást is megértettem: ma a színésznek gondolkoznia kell,sokat kell gondolkoznia, olyan sokat, mint azelőtt még soha. Érzem, a színész gondolkodása a színpadon ma más, sokkal jelentősebb helyet nyer, mint korábban. Kern tudom, felfigyelnek-e erre a színházi kritikusok és teoretikusok, de a színész ma akkor talál visszhangra a nézőtéren, ha tud gondolkozni. Művészetünkben minden bonyolultabbá vált...
