Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. II. - Korszerű színház 53-54. (Budapest, 1963)
Alekszej Popov: Életünk ügye
102 alekszej Popov i ÉLETÜNK ÜGYE 1. ügy a lukult a helyzet, hogy a színjátszás művészetéről folyó vitában cikkem sorrendben az utolsók közé ker,it. «karatlanul is átérzem unnak az embernek a felelősségét, aki ilyen vagy olyan mértékben lezárja a véleménycserét. Hogy mit gondolok a mai szinjátszómüvészetről és a színészekről - kortársaimról? Mit gondolok jövőjükről és színházunk jövendőjéről? Mindannyian sokat töprengünk erről a kérdésről. Csak az a baj, hogy gyakran nem gondoljuk végig a dolgot, nem mindig ha tolunk minden egyes probléma mélyére. Gyakran nincs elég bátorságunk - pedig elsősorban bátorság kell ahhoz, hogy józanul értékeljük a társadalomban betöltött helyünket, perspektívánkat. Talán ez az oka, hogy a vita résztvevőinek számos cikke közül a bátor cikkek tetszenek nekem a legjobban. A múltkori vitában - a rendezésről folytatott vitában - cikkem egyik fejezetének ezt a cimet adtam: A művészi lelkiismeret kifejlesztése. Most megint erről Írok. A bátorsággal kezdem cikkemet. Amig nem halnak ki a színházból a forró szivü, nyugtalan, ügyük iránt odaadó emberek, addig szinmüvészetünk élni fog, annak ellenére is, hogy egyesek a színház elavultságáról beszélnek, annak ellenére, hogy a színháznak
