Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
J. Poljakova: A hagyomány fonákja
75 jük a XIX. század végi emberek életét és egy pillanatra sem tu.d izgatni bennünket ez az élet. Kifogástalanul korszerűek a férfiak felöltői és a nők ruhái, nagyon természetesen - már megint természetesen! - beszélnek a színészek, szünetekkel, a hadarás, a suttogás, a felkiáltások gondosan kidolgozott partitúrájával. De az uj Sirályban nem érződik a hétköznapi dialógusok és szinte képletes monológok emelkedettségének és természetességének egybefonódáaa, a költészetnek és a hétköznapnak az a meghökkentő szintézise, amelyet úgy megérzett Nyemirovics-Dancsenko és a háború előtti Három nővér minden szereplője. Teljesen eltűnt az előadásból a darab dialógusának szinte fizikailag érzékelhető zeneisége és ennek a zeneiségnek a megtörése Samrajev rosszkor elhangzó megjegyzései által. Az előadás hősei, átlagos múlt századbeli emberek, a Csehov-darabból minden nehézség nélkül átléphetnének egy vele egykorú más iró darabjába és ugyanilyen természetesen élhetnének a szinpadon, ha a darab valami egészen másról szólna is. A korszerű előadásban nem lehet a színészi művészetről úgy beszélni, hogy elszakítjuk a rendezéstől, hiszen a színész szinte soha nem egyedül felelős balsikeréért. De nem lehet mindenben a rendezőket sem hibáztatni, hiszen ugyanebben a Sirály-előadásban nagyszerű Szorin ala-IQ ki tója, Jansin, ’ aki méltó a Csehov-szerepek legjobb alakitóihoz Csehov színházának színpadán. A Sirály jellemző nemcsak a Művész Színházra, hanem a jelenlegi egész Csehov-felfogásra. Azt, amit valaha a Művész Színház fedezett fel a Csehov-előadásokban - a mindennapiság áradatát, a tájkép pontosságát és konkrétságát -, valamennyi színház teljesen átvette és meggyökereztette.Az elszegényedett földbirtokosi házat,az unal-Janein, Mihail /sz. 1902/ kiváló szovjet színész és rendező, jelenleg a moszkvai Sztanyiszlavszkij Színház főrendezője.