Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
J. Poljakova: A hagyomány fonákja
69 gyümölcseiben, a pikánsan csúnya, telivér, élénk hercegnő is friss és szokatlan alakítás volt, érdekes tehetség további fejlődését Ígérte. És itt vannak Hanajeva legutóbbi szerepei, amelyeket sok évvel a stúdió elvégzése után játszott. Fanny nővér a Jupiter neveiben. Az alakításban az aprólékos mindennapiság egyesült a színházi villámokat szóró melodrámai gonosztevő vonásaival, legutóbbi munkája Fru linde. A Nórával lejátszódó jeleneteit, a Krogstaddal lezajló kölcsönös vallomást, végezetül az öregedő nő "újjászületését" szerényen, egyszerűen, Ízléssel játssza, de annyira homályosan, hétköznapi ködösen, mint amilyen egyébként ez az egész lelkiismeretes és régimódi előadás, amelyet nem világit be a mai színészi és rendezői gondolat. Hanajeva színészi sorsa azért is aggasztó, mert ő maga kétségkívül éles és szokatlan tehetségű színésznő, de azért is, mert az ő útját ismétli meg a Művész Színház sok fiatal szinésze, kulturált színészek, akiknek birtokukban van a "mindennapok igazsága" a színpadon, de akik mintha elvesztették volna az idősebb nemzedék képességét: a nagy és fényes jellemek megalkotásának titkait. A színháznak az az igyekezete, hogy mindenáron meggyőzze a nézőt a színpadon történtek valóságszerüségéről, olyan előadásban is megmutatkozik, mint a Róka és a szőlő . Figueiredo darabja képletes, ironikus, hamiskásan gúnyolódó, mint magának Aesopusnak a meséje. A színészek többsége azonban az előadásban az ógörög élet mindennapi jeleneteit játssza el: a rabszolgák sürögnek-forognak, gondosan előkészítik az asztalokat és a vörösmintás edényeket a lakomára, a nők unatkoznak tunikáikban és peplonaikban, amelyek olyan hétköznapian lógnak rajtuk, mint a háziasszonyon a pongyola. Amikor szinpadra lép az etióp rabszolga, a termen meglepett suttogás 3záll végig: annyira gondos a szinész 5* A szinész művészete ma 1,
