Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
J. Poljakova: A hagyomány fonákja
67 Muravjov1^' játssza Willy Lomant. Roppant hiteles ez az öregedő, korrekt ügynök a maga kis pocakjával és őszülő választékával. Hiteles megjelenése is a nehéz bőröndökkel, morgása fiaival, bevételeinek és kiadásainak kicsinyes számolgatása stb., stb. Hiteles a pincér az étteremben, hiteles a könnyüvérü lány világos ruhájában, hiteles Loman két fia is. Hitelesek, ha ezzel a szóval lehet meghatározni a természetességet, az egyszerűséget, a "megjátszás" hiányát. Mindegyikben sok a kisszerű, hétköznapi igazság. De bármily meglepő is, mindez együttvéve nem áll össze az életről szóló nagy igazsággá, csak a vitathatatlan oktaló tézissé:"nehéz részletfizetésre élni." A pontos, nyíltan képletes formájú, minimális, de pontos hétköznapi igazságu, komor, a hős "tragikus bűnét" könyörtelenül leleplező darabot a szinészek ugyanolyan részletezve, lelkiismeretesen és vontatottan játsszák, mint valaha az Ivan Mitronicsot... A külsőleg korszerű előadás megtelik az ismerős "érzések valóságszerüségével", amely minden egyes külön momentumban megteremti az őszinteség illúzióját, de nem képes egyetlen egészbe egyesíteni ezeket a momentumokat, nem tudja őket egyetlen, nagy gondolattal egybefüzni. A szinészek mintegy szemben állnak és ellentmondásban vannak a darabbal. Lehetséges, hogy maga a darab nem a Művész Színháznak való? De itt van például a Hóra előadása, olyan darabé, amelyet teljesen a lélektani kamaradráma normái szerint Írtak meg.A színészek lelkiismeretesen eljátsszák Ibsent, körülményesen bemutatják, hogyan él Nóra Helmer házában, milyen gyengéden és lekicsinylőén bánik vele a férje és ezzel mennyire tapintatlan vele szemben. Hinni tudunk kölcsönös kapcsolataik élethü igazságának, csak abban nem tudunk hinni, hogy ez a darab megrendíthette a nézőket. 15‘ Muravjov,Vaszilij /sz. 1909/ a Művész Színház színésze .
