Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
J. Poljakova: A hagyomány fonákja
65 y veleit, Leonyidov naplóját, Nyemirovics-Dancsenko gondolatait. leginkább attól féltek, hogy színházukban az élet igazságát a hétköznap valóságazerüsége váltja fel. A színház alapitól minden erejükkel Igyekeztek elvonni a színészeket ettől az "igazságocskától", amely éppen azt ölte meg, ami miatt a azinházat létrehozták. A Művész Szinház színészeinek miifogásai külsőleg tökéletesen ellentétesek az állami színházak fogásaival. Utt: szép, bársonyos színészi hangok, e köpeny vagy a frakk hatásos vlselete, lekerekítetten festői mozdulatok; itt: a színész csendes, természetes hangja, viseltes ruha, darabos, befejezetlen mindennapi mozdulat, hajlamosság a szünetekre. Bzek a fogások időnként veszélyes szokássá, kánonná lettek. "Ahol csak szünetet lehet tartani, máris megteszik. Meghallották a végszót, akkor előbb szünetet tartanak, aztán lustán kezdik feszíteni idegeiket, hogy erőteljesen mondhassák ki szavaikat. A másik ugyancsak kényelmesen nekifeszül és válaszol. Istenem, micsoda egykedvűség és unalom!" - Sztanyiszlavszkij 1905-ös naplójának ezek a szavai a Művész Szinház legjobb színészeire vonatkoznak.. Az érzéseknek ez a valószerűsége, a külső egyszerűség túlzása az igazság színháza mögött veszélyes kísérőként haladt. Ep a kisérő hirt adott magáról az Ibsen-darabokban, a Jegor Bullcsovban és a folovcsanszki kertekben. De elő sem fordult a Csehov-előadáaokon és az éjjeli menedékhelyben, nem volt az Egy hónap falábban és az Élő holttestben. Az olyan szinészi alkotásokat, mint Sztanyiszlavszkij Szatyinja vagy Krutyickija, Moszkvin Fjodor cárja vagy Sznyegirjevjo nem fenyegette az "igazságocska", mert abszolút életszerű pontosságukat nagy igazság és szenvedélyes korszerű gondolat hatotta át. ' Leonyidov, Leonyid /1873-1941/ kiváló orosz és szovjet színész, 1903-tól haláláig a Művész Színházban játszott. 5 5 A színész művészete ma I,
