Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
J. Poljakova: A hagyomány fonákja
62 A vampuka működési köre az opera, de szeret behatolni teatvérmuzsáinnk, Melpomenének és Thé]iának a birodalmába ia, csak ott régi éa pontosabb nevén nevezik: rutinnak, sablonnak. A múlt században a rutinnal és gyermekeivel, a színpadi sablonokkal a drámai színházakban ugyanolyan gyakran lehetett találkozni, mint az operában. Akkor még nem volt hajsza a rutin ellen, csak lángeszű művészek emelkedtek fel a rutin "magaslatára", mások számára pedig egyáltalában nem volt megszégyenítő, hogy a sablont követték. A romantikus deklamálás, a hamis élethüség sablonjai uralkodtak az állami színházakban is, vidéken is. Hamlet fekete köpenyben, kezét mellén keresztbe fonva, éneklé hangon deklamálta: "lenni vagy nem lenni?", Ruy Bias hegyes szakánkéval és szalagos ujju mellényben gyönyörűen vívott és a föléje hajló királyné karjaiban halt meg, Ophélia papirvirágokkal a kezében megindító hangon dudorászott, Julia csipke fésiilködéköpenyben tárta ki karját a félkör alakú erkélyről Rómeó felé, aki fekete trikóban állt a kartonból kivágott hold alatt. Vonzó és könnyű feladat volt Csackijt játszani: mindenki tudta, milyen felöltőben lép be Caackij a darab kezdetén, milyen frakkban megy el Famuszovék estélyére, hogyan veti térdre magát Szofja előtt és milyen taglejtéssel mondja: "Hintót nekem, hintót!" Megvoltak a hétköznapi drámák előadására szolgáló sablonok gyűjteményei is; Osztrovszkij darabjai nagyszerűen beleillettek a szerepköri beosztásokba: a "hősnők" játszották Nyeginát, "az intrikusok" Dulosint, "a szubrettek" Korinkinát és Szmelszkaját. A színpadi sablonok, amelyeket Osztrovszkij kigunyolt, pontosan az 6 darabjai-2 nak előadásaiban tértek vissza a színpadra, Krilov, ' 3 Rizekov ' drámáiról már nem is beszélve. ^-5-Krilov és Rizskov a század első évtizedében népszerű bulvár-drámairók voltak. •*
