Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
Viktor Rozov: Négy probléma a száz közül
20 összes további kérdés igy vagy úgy ezzel függ össze, tőle függ. Mit értek sn politikai tudatosságon? Mindenek előtt természetesen az életszemléletet. Egyszerűen szólva, a színésznek nemcsak színésznek kell lennie, hanem politikusnak is, vagyis kora eszméi szerint kell élnie, éreznie kell az egész emberiség örömét és bánatát. Úgy vélem, hogy a kor szinésztipusát alapjában politikai tudatosságának foka határozza meg. Eszmei és művészeti önállóságának foka. Igen, pontosan az önállóságról van szó,mert foglalkozásának természeténél fogva a színész sok más embertől és körülménytől függ. Ettől a függéstől nem lehet megszabadulni, de figyelembevételével is belsőleg szabadnak és önállónak kell maradni, önmagának kell gondolkodnia, döntenie, véleményt alkotnia az életről, nem félve attól sem, hogy el kell igazodnia bonyolult ellentmondásaiban. önmagának kell megkeresnie útját, témáját a művészetben. .. Manapság, ha elmegyek a színházba, sok színészt látok, akit leszoktattak erről az önállóságról. Nem akarom azt a következtetést levonni, hogy általában kisebbszerüvé lett a szinész tipusa. Az azonban tény, hogy nagyon elterjedt ez a szinésztipus, amelyik passzívan alkot. Sokszor nézem a színpadot és azt látom, hogy a szinész nem érti, miről szól a darab, egyszferüen nem érti, pedig olyan problémákról van szó, amelyek közvetlenül őt is érintik, mint mai embert. Valaha Alekszej Popov a színészt "kora tudósának" nevezte, ügy gondolom, itt nem pusztán a szinész intellektusáról van szó /holott manapság ez is rendkívül fontos/, hanem a szinész érzelmi érzékenységéről kora iránt. Jellemének természetében a színésznek valahogyan Hamletre kell hasonlítania, aki az emberiség sebeit a maga sebei-
