Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
A színész művészete ma
10 ra szeretnénk meggyőző példákat találni, hogyan, miben segiti a színészt az élet ismerete. A azinészt mindig a sablon, a rutin akadályozta, hogy közelebb jusson az élethez. De hiszen már Sztanyiszlavszkij kíméletlen harcot hirdetett a rutin ellen és köztudomásúlag óriási eredményeket ért el ebben a harcban. Most mi ennek az akadálya? Lehetséges, hogy amióta a rutin kiirtásához hozzálátott Sztanyiszlavszkij, u j,mondhatni, mai rutin, mai sablon alakult ki, amely ellen uj módon és uj eszközökkel kell harcolni? Vagy talán tökéletesen megfelel az a fegyver is, amelyet Sztanyiszlavszkij adott a kezünkbe, csak valóban értenünk kell hozzá, hogyan forgassuk? így vagy úgy, a korszerűség megköveteli, hogy a színművészet közeledjék az élethez. Mik az utjai ennek a közeledésnek? Mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy erről beszéljünk. Semmi kétség sem fér hozzá, hogy a mai művész számára milyen hatalmas jelentőségű Sztanyiszlavszkij tanítása. De még ebben a vonatkozásban is sok a megoldatlan probléma. Például: mik az elvei Sztanyiszlavszkij rendszere alkalmazásának a sajátosan nemzetiségi színházakban? Magától értetődik, hogy Sztanyiszlavszkij felfedezései minden színházunkban a szinész művészetének egységes és legbiztosabb alapjai. Mindenki számára világos, hogy a régi hagyományos játékmodorban egész 3ereg olyan sablon tűnt fel, amelyeken keresztül nem lehet utat törni a korszerűséghez ;nehéz volna túlértékelni a Sztanyiszlavszkij-rendszer jelentősegét ezeknek a sablonoknak a leküzdésében. Másfelől azonban az örmény ás a grúz színházban például mindmáig fennmaradt romantikus, patetikus művészeti hagyományok feltétlenül bizonyos ellentmondásba kerültek az "egyszerűség”, a "természetesség" stb. követelményeivel.
