Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Az előadás műfaja

sóhajok, kacagás, kurjongatás, ostorpattogtatás tölti meg. Idézzék csak emlékezetükbe ennek a darabnak a hőseit, a jelenetek folyamatosságát, a cselekmény fejlődését - egészen biztos, hogy emlékezetükben minden összekavarodik, eltűnik és elsüllyed valamiféle kavargó tábor általános képében.

Szeráfimovics nagyszerű regényének fő témája a dolgozó kozákok forradalmi öntudatának fejlődése,a bolsevizmus eszméinek hatalmas nevelő szerepe. Uindez azonban eltűnt a tömegek ösztönös mozgalmának bemutatása mögött.

Ohlopkovnak ebben a korai előadásában a cselekmény idejét végtelenül meg lehetett volna hosszabbitani, a cselekmény színhelyét pedig határtalanul ki lehetett volna tágítani. De tudott dolog, hogy már ő maga is régen lemondott az ilyesfajta rendezői eszközökről és a színház történetében ezek csak mint a fölösleg szemléltető példái maradtak meg.

A hangsúlyozott jellegzetesség,a színészi játék "anekdótázó" jellege, a fölösleges részletek a rendezésben mind ugyanabba a kategóriába tartozó jelenségek: közös bennük az önkényes fantáziálás, a szerep vagy a darab szerves érzékelésének hiánya, a tudatos számitás, hogy a külső teátrálitáa eszközeivel lehet művészi hatást kelteni.

A rendező önkényes fantáziája még kihivóbban jelentkezik, amikor az egész előadást "játék a színházban" módjára oldják meg.

Jurlj Zavadszkij egyszer Schiller Haramiák!alt vándorszínészek előadta tragikus mutatványként játszatta el. A színpad hordókra állított emelvényekből állt, Mordvinov és Pivejazkij /Károly és Ferenc/ nem annyira a vetélytárs testvéreket, mint inkább az ezeket a romantikus szerepeket alakitó színészeket játszotta.

Az ilyesfajta "játék a színházban" divatja már rég elmúltjáé ennek a szórakozásnak a maradványai sajnos még mindig fel-felütik fejüket.

Az egyik színházban felnőttek számára szóló mesét mutattak be. A cselekmény szerint Lancelot lovagnál, aki a- 91 -