Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Képzelet

Quijote viszontagságai nem rémitik meg a hőst: minden csapásnak örül, mert mindegyik újra meg újra megerősíti hitében, hogy valóságos szörnyekkel harcol és abszolút bizonyítékként szolgái száméban ábrándjainak hitelességéhez. Hem a humanista igazságkereső bölcs összpontoaitottsága, hanem a naiv ábrándkergetés, a cselekedetek fiatalos meggondolatlansága lehet az a lélektani megalapozottság, amellyel megrajzolhatjuk ezt a jóságos tekintetű és világos agyú, kétségbeesett alvajárót. Csak akkor lüktet át a groteszk bájon Don Quijote mélységes, tragikus témája. Hiszen Don Quijotenak egyáltalában nem az a szerencsétlensége, hogy a nemes igazaágkeresőt durván elverik. Cervantes abban látta hősének tragikumét, hogy a maga korában Don Quijote felbuzdulásai - a szabadságért, az igazságosságért és a becsületért vívott harca - ugyanolyan terméketlenek, mint a szélmalmokkal vívott harca.

Ily módon Don Quijote figurájának fő tragikus gondolata éppenséggel a rémképek és az eszmények egységében rejlik, Ennek az egységnek ' a megsértése pszichológiailag pontatlanná tette Szimonov alakításéban az alakot, ezért az értelmezés hangsúlyozott "eszmeisége" ba: nak bizonyult.

Amennyire helytelen, ha beleieled kéz ünk a szerep részleteibe, amelyek elhomályosítják az általános elgondolást, az alak eszméjét, ugyanolyan káros,ha tu osan hangsúlyozzuk az elgondolást, és Így megfosztjuk alakot jellemzésének sokrétűségétől és közvetlenségétől.

Míg az első esetben a jelenet értelme ás a jellem lényege nem tud áttörni a konkrét viselkedés részletein, a másodikban a jellem nem konkretizálódhat, mert akadályozza ebben az elgondolás sémája.

Az első példában & véletlenszerű elfedi a dominánst a másodikban a dominia nem teszi lehetővé, hogy feltárulkozsék a aa.1átezerü.

Az elképzelt alak pontos színpadi megvalósítását a szerves kifejezőkészség határosé« meg.Ebben a lét egyesül a költészettel, as egyéni a tipikussal,a színész egyéni alak- 79 -