Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)
Képzelet
Az élet alkotó szemlélete a színművész hivatásszerű kötelessége, de nem tartozik a néző kötelezettségei közé.Amikor a néző a színházba kerül,szembe kell néznie az élettel, mintegy önállóan kell szemlélnie és megismernie a valóságot, s annál nagyobb a drámairó és a színész művészete, minél nagyobb alkotó aktivitást tud előidézni a nézőben, minél inkább felkelti benne a kutató művészt és a birót.Ezért a színésznek az életben végzett megfigyeléseinek eredményét kell a színpadra vinnie. Az életben szerzett benyomások tömegéből a színész kiválasztja szerepéhez a legkifejezőbbet, mintegy megtisztítja az ércet a földtől és a nézőnek tiszta fémet ajándékoz. A néző magának az életnek a kifejezéseként fogja fel azt, amit a színész megtalált, nem is gyanítja, hogy milyen kolosszális munkába került a válogatás és amikor a kiválogatott anyagot magának az életnek fogja fel, gyakorlatilag a művész helyzetébe kerül, azzal a különbséggel, hogy elkerülte az alkotó folyamatot, és egyenest felismerte az élet lényegi oldalát, amikor képzeletében rekonstruálta az életet, hisz benne, önállóan és függetlenül Ítél felőle. A színész által a színpadon bemutatott egyéni alak jellegzetes vonásai alapján a nézőben a teljesség képzete születik meg: megismétlődik passzív formában az alkotó folyamat, közös átélés megy végbe. Amikor a művész lehetőséget nyújt a nézőnek, hogy közvetlenül kerüljön kapcsolatba az élettel és hitet kelt benne a végbement cselekmény objektivitásában, ezzel a művészet igazi eszmeiségét éri el, amelynek annál mélyebb a benyomása, minél kevésbé kihivóan akarta ráerőszakolni a nézőre értelmezésének nyílt lrányzatosságát. A néző akkor hisz az alak értelmezésében - belső tendenciájában -, ha a szinéaz birtokába tudja venni a közönség képzeletét. Ez a birtokbavétel annál gyorsabban és teljesebben következik be, minél aktívabban fejlett a színész alkotó képzelete, minél mélyebben fejezi ki az ábrázolandó jellem igazságát.- 65 -
