Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)
Színpadi képszerűség
! Az Ellenségek Jurij Zavadszkijrendezésében Az első felvonás befejezése. Mihail Szkrobotovot megölték a sztrájksió munkások. Holttestét felhozzák a verandára és a közelben álló hintaszékbe teszik.Szkrobotov bátyja, Nyikolaj gyűlölettel bosszút emleget,felesége,Kleopatra Lvovna zokogásban és átkozódásbkban tör ki. Mindenből csak úgy sziszeg a düh, de egyszerre csak csend lesz. Valamenynyien észreveszik, hogy a hintaszék, amelyben a halott gyáros fekszik, lassan, a. tehetetlenségi erőnél fogva tovább hintázik, úgy tUnik, mintha maga a megölt gyáros helyeselné a gyűlölködő átkokat és követelné a munkások legyilkolását. A színpadi kifejezőerő olyan éles és hatásos lehet, hogy hétköznapi szempontból nézve már valószínűtlenné válik. Sz a "valószínűtlenség" azonban a cselekmény szélsőséges kiélezettssgéből adódik s ily módon szokatlan formájával különös plasztikussággal fejezi ki az esemény lényegét. A realista teátrálitásban az élet konkrétsága és a képszerű általánosítás eléri a belső egységet. Ilyenkor a művészet túllép a hétköznapiéig formáján és anélkül, hogy külsőségéé teátrálitásba esnék, megszüli a lényegében helyes és formájában valóságos szinpadi képszerüséget. A mi nemzedékünk számára ennek a realista teátrálitásnak igazi szimbóluma Borisz Scsukin játéka. Idézzük emlékezetűnkbe Bulicsov jelenetét a trombitással, amelyben a nagy színész hősének tragikus témáját a hétköznapok szemszögéből nézve nyilvánvalóan valószínűtlen eszközökkel tárta fel. A haldokló Bulicsov az orvostudomány minden előírásával és a "hiteles játék" minden kódexével szembehelyezkedve az újonnan feltörő életerő olyan áradatát érzi magában, oly szenvedélyesen akar fellázadni a körülötte uralkodó aljasság ellen, hogy ebben az emberben már nem a kihunyó életet látjuk, hanem az uj élet keletkezését. És ezért a halálos 53/ Zavadszkij, Jurij /sz. 1894/ kiváló szovjet rendező, Vahtangov tanítványa, a Mosszovjet Színház főrendezője.- 51 -
