Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Színpadi képszerűség

Idézzük emlékezetünkbe Judíf Glizer49/ nagyszerű alakítását Schiller Stuart Márlá.iának Erzsébet királynő szerepében. A színésznő hősnőjét határozott és éles körvonalakkal rajzolta meg, a jellemet pontosan ée szarkasztikusán ábrázolta, közben azonban időnként elvesztette hitelességét az alak realitása a szerep külső rajzának szándékosan hangsúlyozott grafikuasága folytán, mert a színésznő nem élő drámai alak mozgásával élt, hanem ragyogóan megtalált és pontosan rögzített történelmi metszetek szériáját mutatta be.

Ugyanígy ellentétben áll a drámai alakkal az előadás zenei elve, amikor a színész a hangsúly-árnyalatokat nem saját élményeinek világában találja meg,hanem zenei-vokális tipuau tónusokban, s a szerep szövegét különféle ritmikus színekkel ékesíti.

Minden művészeti ágnak megvan a maga képi rendszere, amelybe nem lehet beleerőlcetni idegen képet, mert ilyenkor az illető művészet határait sértjük meg. A színház szintetikus természete, amely egy sereg táramlívészetet olvaszt magába, arra szőrit, hogy különös pontossággal tartsuk szem olőtt a szerves képszerüség törvényét.

E törvény megsértésének mindhárom típusában a teátrálitás csak 1 áruié ko B elem, nem az események lényegéből, nem magának a cselekménynek a menetéből alakul ki,hanem más művészetek eszközeiből - ennek következtében hazug.

A "zenei kép", a "testjátékbali kép", a "foetéezeti kép", a színházművészetben önállóan lehetetlen, ha pedig mégis Így jelenik meg, akkor csak árt a színháznak, mort a színpadon nem létezhet nénány képmás, ceak egyetlen, az ember, az emberi szenvedélyek, gondolatok képmáoa, az emberi élet atmoszférájának képmása,s ezt a képmást közösen alkotja meg a drámairó, a színész, a rendező,a díszlettervező és a zeneszerző.

49/ Glizer, Judif /ez, 1906/ kiváló szovjet színésznő, a

Kis Színház tagja.- 47 -