Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Teátralitás és igazság

a drámai krónikák éa a színpadi jegyzőkönyvek korszaka uralkodik. Csak ha feltárjuk az alkotó elgondolások áa ábrándok titkai^, ha a kor grandiózus eseményei lelkesítenek bennünket, akkor találhatjuk meg napjaink megdöbbentő erejű és mélységű képmását, pátoszát és igazságát.

Áz ehhez a célhoz vezető ut zárva áll mindenki előtt, aki a külső hasonlatosság, a tények naturalista imitációjának kitaposott ösvényén halad, mert ha a mindennapi élet másolata azelőtt sem foglalta magában a valóság lényegét, mostani hősi korunkban a lapos máaolgatás művészete aztán egyszerűen nem tud megbirkózni a feladattal. De akkor sem oldhatja meg ezt a feladatot a színház, ha a másik végletbe esik, és kipróbált eszközeire támaszkodva, a színházi pátoszt és a színpadi szimbolizmust teszi napjai hősiességének kifejezőeszközévé. Korunk nagy lényegét ugyanis nem tárhatjuk fel a művészetben sem a félénk élethűséggel, sem a mutatós teátrálitáa fogásaival. Korunk lényegét, pátoszát és dicsőségét csak az általánosítások művészete, a szenvedélyes és képi látásmód művészete, az igazi realista teátrálitás művészete tárhatja fel.- 39 -