Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)
II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban
Kényelmes érvek Végül, a vita harmadik része egyszerűen ujságcimnek való szenzáció anyag volt, amelyben senki nem hitt igazán. A fenyegetőzés, hogy a színház nemsokára minden támogatóját elveszti, mert az elmúlt évad parádés produkciói közül oly kevés járt haszonnal, kényelmes érv volt arra, hogy bizonyos köröktől kicsikarják az olyannyira szükséges koncessziókat; sőt, miközben az egyik ököl még verte az asztalt, a másik marék már kitárva szedte össze az őszi szezonhoz szükséges készpénzt. Mindössze nyolc napja - miután a tavasz és a nyár* azzal telt el,hogy siratták a pénz tovaszálló angyalait és mindenkire érvényes kemény takarékossági rendszabályokat sürgettek - három küszöbön álló darab managers! harsány reklámcsatába bocsátkoztak: melyikük produkciója dicsekedhet a legnagyobb számú társulattal, a legtöbb díszlettel és a legmagasabb előadási költséggel. A vita jó dolog, a takarékosság még jobb (noha az ügy nem úgy fest, mintha az utóbbira komolyan számíthatnánk) és az alapprobléma - az a tény, hogy nem sok darab kap a közönségtől támogatást - reális. De aggódva kell látnom, hogy a problémákról folyó vita maga is kitenyésztett egy uj problémát,méghozzá igen veszélyeset. Egész sereg uj visázavonulási tünet lépett fel. Mióta az elmúlt tavasszal első Ízben hangzott fel meganynyi torokból a halálhorgés, számos nyilvános eszmecserét és magánbeszélgetést volt alkalmam végighallgatni; valamennyiben feltűntek a rémült visszavonulás jelei. Mi van akkor, ha a helyzet valóban orvosolhatatlanul rossz? Mi van akkor, ha a Broadway „valóban arra Ítéltetett, hogy veszteségei állandóan növekedjenek és ezért tevékenysége állandóan csökkenjen; avagy arra, hogy csak nagyszabású, rentábilis musicaleket mutasson be? 70
