Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

Yvonne Tarr a Dekameronban^ már ügyesebbnek bizonyul. Nagyon szívesen hallgatjuk például, amint egy reneszánszkori vén lump dalban a következőkről tájékoztat bennünket:

Ifjúkoromban még minden jól ment,

De pompás is volt, hogy tudtam mindent!

Itt legalább megismerkedünk egy ember jelenlegi, adott lelkiállapotával és az egész dal végül olyan kerek képet tud nyújtani, amely önmagában is örömet szerez.

Le a pucér szójátékig

Szék után kettős csalódást okoz, amikor később Kiss farr, nagy erőlködéssel, úgy kalapál ki egy banális szó játékot ^mintha valami káprázatos ötletre bukkant volna:

Talán nem is hisztek nekem,

De elmondom, ha köztünk marad,

Egy szál virágot kértem tőle,

S 5 egy egész - kosarat ad.

Úgy látszik, az egész vonalon valamiféle pangás uralkodik és ennek vagyunk az áldozatai. Az Írók lagymatagon humorizálnak, azt kérve, hogy érezzük jól magunkat bármiféle ócska vicc hallatán; ha meg komolyabb verseket írnak, úgy elbágyadnak, mintha azt sóhajtanák: napjainkra a friss képalkotásnak még a puszta lehetősége is elenyészett.

A The Decameron cimü musicalt (1961), amely Boccaccio életét dolgozza fel, Yvonne Tarr irta, zenéjét Edward Sarle szerezte; a kritika túlságosan bohózatosnak és sok helyütt Ízléstelenül harsánynak nevezte.

63