Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

Van aztán megtakarítás a komikum terén is. Azaz: semmi szükség pazarlón a levegőbe eregetni az összehordott vicceket, ha ehelyett egyszerűen az ellentétekkel szórakozunk el.

Általánosan tudott vagy legalább is elfogadott tény például, hogy a macskák szeretik a halat. Nagyszerű. Állítsunk hát a színpadra egy halat, amely a macskát szereti.

Semmi kétség: Jo Van Fleet művésznő1^ elég érdekes látványt nyújt, «likőr belenyúl egy akváriumba és onnét egy sziámi cica csontvázát halássza ki. Ez nem mondható ugyan se hallatlanul érdekesnek, se hallatlanul mulatságosnak, de vajh* egyébként milyen körülmények között találkozhatnék a néző egy sziámi macska csontvázával?

És Bikerült

Akárhogy is van, egyre akartam kilyukadni: ez a fajta dráma immár elérte alapvető célját. Ha mostanában színházba megyek, már nem tudom, mi az igaz és mi illúzió.

Nemrégiben egy este például beléptünk a Phoenix Theatrebe£/ és valamennyien megkaptuk az estére kitűzött két darab műsorfüzetét. A függöny felmenetele előtt két perccel a széksorok közt jegyszedők száguldottak végig, kikapták kezünkből a műsorfüzetet és újat nyújtottak át, amely az előadásra kerülő egyetlen darabot ismertette.

Ugyanazon a héten,egy másik izgalmas produkció előtt semmiféle műsort nem osztottak. Az előadás megkezdése előtt egy

io Van Fleet elsősorban modern szerepeket alakitó jónevil amerikai színésznő; 1950-ban elnyerte az év legjobb színésznőjének járó dijat.

c/,Az II50 férőhelyes Phoenix az Off-Broadway egyik vezető színháza.

38