Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)
III. Néhány Shakespeare-előadásról
masza és a Makrancos hölgy mindennemű gátlás nélkül hancurozlk át rajta. így hát ez a Makrancos hölgy a legszerencsésebb és a legelevenebb az idei stratfordi szezon vállalkozásai közül, noha még beletelik egy kis gyakorlásba, amíg a játék tökéletessé csiszolódik. John Colicos (Petruchio) már fölényes biztonsággal uralkodik a szituáción, sugárzik a gyönyörtói apja halálhírét hallva és talán egy kicsit Kata halálára is számit. Kata (a szereposztás szerint Kate Reid) még nem ilyen magabiztos; bizonytalanságát úgy küzdi le, hogy körülbelül kétszer olyan gyűlölködő, amilyen egy indulatos hárpia lehet, ha igényt tart rá, hogy mi nézők megszeressük. Miss Reid, ez a kitűnő színésznő, aki pillanatnyilag szertelenül nem törődik a testsúlyával, túl sokat ordit, méghozzá nagyon gyakran érthetetlenül; ha majd későbbi jeleneteinek ravasz humorából átcsoportosít valamit a harc előző szakaszaiba, létrejöhet az egyensúly, valamint egy elhihető lányalak. Nem panaszkodunk A bohócok, akik könnyű lábbal szökdécselnek a pálya szélein, mintha a talaj túl forró lenne, egyöntetűen kitűnőek; és végül, Miss Moiseivitsch jelmezei, amelyek a XVIII. század szögletes kalapjaitól, csipkezsabóitól és vödörszerü ruhaujjaitól indulnak és végül visszakanyarodnak a Jacques Callot1/ metszeteire emlékeztető commedia dell’arte-figurákhoz, annyira elkápráztatnak, hogy panaszról többé szó sem lehet. 1962. julius 1. ^Jacques Callot (1592-1635) kiváló francia festő és rézmetsző; különösen metszetsorozatai híresek. 13^