Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

III. Néhány Shakespeare-előadásról

A kapcsolat lehetetlen

Az eredmény Azt bizonyítja, hogy egyszerűen nincs lehetőség e két véglet összekapcsolására. Az izgatott istállófiu, aki hisztérikusan sir és nevet hihetetlen jó szerencséje láttán, kiáltőan képtelen rá, hogy szellemét a monológok rekonstruálására szorítsa.

Talán a kiindulópont szociológiai "realizmusa" birta rá Mr. Coe-t arra is, hogy a dobogószinpadot realisztikusan kecelje. Az előszlnpadba mindkét oldalról valószert] lépcsősort váj, a lépcsők tetejére meglehetősen magas kutat helyez, amelyekből igazi viz meríthető, a lakoma-jelenetben pedig nemcsak két hosszú, párhuzamos asztalról gondoskodik (az egyik a thánok, a másik a király és a királyné számára), hanem egy, tűz fölött gőzölgő leveses Üstről is.

Igaz, ebből a zsúfolásból bizonyos képi előnyök származhatnak - Macbeth, miközben összeesktiszik Banquo gyilkosaival, *

előzékenyen levest merit nekik, Lady Macbeth pedig valóban nedves kezeket tördelhet -, a végeredmény azonban az, hogy az előszínpad elözönlésével a játéktér legnagyobb része használhatatlanná válik.

George McCovan, akinek lelkét olyan Vihar-előadás terheli, amely szinte kizárólag egymásra montírozott tablókból áll, más szemmel nézte a dobogót.

Miután az est kezdetén egy ragyogóan elgondolt hajótöréssel örvendeztetett meg, ezután mindent száműzött a színpadról, amelyen igy csakis szoborszerü alakok jelenhettek meg és érvényesülhettek (maguk után vonszolva Desmond Heeleyx/'

^Desmond Heeley, fiatal angol díszlet- és jelmeztervező, Tanya Moiseiwitsch tanítványa; számos produkció díszleteit és elsősorban jelmezeit tsrvezte a kanadai és a stratford-of-avon-i Shakespeare-í'esztivál, az Old Vic és a Sadlers' Velis számára.

131