Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

III. Néhány Shakespeare-előadásról

A BÁÜDOT FAULKHEHIZiUÁK Immár tiz éve használja az ontarióball Stratford hihe­tetlenül merész és magabiztos Shakeepeare-fesztiválja^ a kontinens egyetlen egyértelmű előszlnpados színpadát, ahol a drámai cselekmény valóban beékelődik a közönség világába és ahol a színészek fejére semmiféle proszcénium nem nehezedik. Tanya Moiseivitsch2'1', az idei fesztivál díszlettervezője először is a játéktér szerkezetét változtatta meg. A magasra helyezett erkélyt, ahonnan Shakespeare leselkedő! kémkednek, egy kicsit előrébb hozta, a lépcsők és oszlopok korábbi kava­rodását a kimeneteli és bejövetel! falnál ügyesen leegyszerű­sítette és az előszinpadnak a közönség felé eső részét olyan hajlékonnyá tette, hogy mind a beiktatott átjárók, mind a széles, teraszos emelkedők kitünően elhelyezhetők. k kanadai Ontario Stratford nevű kisvárosának Shakes­­peare-fesztiválja, mióta Tyrone Quthrie 1933-ban élet­re hivta, a kanadai színházi élet legfontosabb esemé­nye. Hires, amfiteátrumszerü színháza 2190 férőhellyel rendelkezik. 1933-ben Outhrie-t a fesztivál élén Michael Langham követte, aki állandó társulatot alakí­tott; ezt egészíti ki minden szezonban néhány világhí­rű vendégművész. Az évi 2-3 Shakespeare-előadást, stratford-on-Avonhoz hasonlóan, itt is hangversenyek, kiállítások, filmvetítések, operaelőadások egészítik ki. ^Tanya Moiseiwitsch (sz. 1914-) angol születésű kiváló diszlettervezőnő, aki dolgozott az Old Vic és Strat­­ford-on-Avon számára is. A kanadai Shakespeare-feszti­­válnak megalakulása óta munkatársa; ő tervezte magát a színpadot is. 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom