Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban

Ha a papát vagy a jó öreg Bilit rá lehet beszólni, hogy mondjon le a tizezerról, amely legtöbbször amúgy sem az övó, úgy a nagyközönségnek fel lehet tálalni egy olyan produkciót, amely a közvetlen családi körön túl mindeddig sehol egy szikra érdeklődést nem gerjesztett.

Ilyen esetekben a nagyközönség általában távol marad ós a produkció három nap múlva bezár (mert a rendező rosszul értelmezte a darabot ós ezért röviddel a premier előtt el is kellett bocsátani, mert a kritikusokat nem érdeklik m névtelen drámaírók, mert a légszabályozó berendezés rosszkor kapcsolódott be vagy ki). A nettó eredmény, az adókedvezménytől eltekintve: a szerző valamivel boldogtalanabb, mint azelőtt, az Off-Broadvay szeme pedig egy fokkal karikásabb.

Tisztában vagyok vele, hogy mindez rendkívül barátságtalanul hangzik (ráadásul éppen karácsony előtt). Továbbá igaz az is, hogy csak a beavatottak állapíthatják meg, melyik uj vállalkozás volt egyszerűen ós leplezetlenül a nagypapa ajándéka és melyik keltett fel - ha tévesen is - igazi érdeklődést az érdektől mentes és az Ügyért Őszintén lelkesedő finanszírozókban.

Csakhogy a jóság ölhet is. Egy egész színházi mozgalom, amely komoly értékre tett szert azáltal, amit már nyújtott, és amelyre égetően szükség van amiatt, emit még a jövőben nyújthat, elveszítheti az izgalmasság dicsfényét, mig végül már majd senki sem hisz abban, hogy ma este bukkan fel egy újabb Jack Richardson, egy Edward Albes, egy Hal Holbrook vagy egy Geraldine Page*^; igen, ez a sors vár erre a mozgalomra, ha

^Az említettek közül Jack Richardson és Edward Álbee az Off-Broadway legígéretesebb ifjú drámairól: mindkettőn erősen érezhető Ionesco és az angol abszurdok, Pinter, Simpson hatása,de az izmosabb tehetségű Albee két utóbbi müvében (Az amerikai álom - The Amerlcy Dream és Bessie Smith halála - The Death of Bessie SmlttT) már

108