Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban

színészekből, darabokból

Mikor is lettünk valamennyien olyan szenvedélyes csodáló! a tökéletes daraboknak, hogy eszünkbe sem jut megnézni egyet is, amelyen csak a legcsekélyebb ránc is felfedezhető? Jelenleg ugyanis többé-kevésbé ezt az álláspontot foglaljuk el, vagy legalábbis ezzel büszkélkedünk. Ha meghalljuk, hogy a második felvonás szenzációs, de a harmadik kissé petyhüdt, vagy hogy az egyes jelenetek igen érdekesek, de a vég megoldatlan, vagy hogy ragyogó színészi alakításokat láthatunk, amelyek túlszárnyalják a darab tényleges érdemelt - szomorúan bólogatunk és otthon maradunk. Furcsa mód mindannyian irodalmi kritikusok vagy legalábbis dramaturgiai szakértők lettünk, makacsul ragaszkodunk ahhoz, hogy a színházban csak az Írott dráma a lényeg, és nem vagyunk hajlandók bemocskolni szellemünket egy esetleges kellemes estével, ha az élvezet nem a minden gáncs fölött álló drámai szerkezetből fakad.

Mármost teljes mértékben igaz, hogy a dráma az a szilárd talaj, amelyen a színházban végső soron minden egyéb nyugszik; és igaz az is, hogy ez idő szerint a legnagyobb bajunk a dráma krónikus gerincferdülése.

De mégiscsak felettébb furcsa, hogy olyan időben, amikor a dráma nyilvánvalóan roskatag, mikor a zsenik következő nemzedékének léptei még nem visszhangzanak az előcsarnokban és mikor pontosan tudjuk, hogy a remekművekre még jó ideig elvárhatunk - görcsösen ragaszkodunk pontosan azokhoz a dolgokhoz, amelyeket nem kaphatunk és nem is kapunk meg.

101