Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

I. Gondolatok színházról, drámáról

DJ IRÁNYZAT A NRW YORK-I SZÍNPADOKON:

IDEGBETEG SZÍNDARABOK

Noha általában azon igyekszem, hogy az Íróasztalomtól tárol töltött nyári hónapok során a lehető legkeresebb hirt halljam a 1 v York-i színházi életről, ez az idillikus eldugaszolása fülemnek valamiképpen soha nem akar sikerülni. Mindig akadnak önkéntes kémek és bizalmas alriporterek, akik az utcán mellém lopakodva fülembe súgják a legfrissebb híreket és igy értesültem arról, hogy ezt a nyarat némiképp felélénkítette egy vita: vita buzgón és elszántan dekadens drámairásunkról.

Ezek szerint tehát megint egyszer kitört a zenebona: milyen lehangoló is az, hogy állandóan, csökönyösen a neurózissal, a perverzitással, a bomlással és az országos rossz időjárással foglalkozunk. A mai drámaírók nagy hajlandóságot mutatnak rá, hogy úgy szemléljék az emberi sorsot, mintha az teljes sorvadásban szenvedne; hát nincs-e itt az ideje, hogy egy de’- '-ebb tekintetű drámairó végre egy-két jó szót szóljon nemesebb vonásainkról is?

Szék a nemesebb vonások persze minden bizonnyal léteznek, még Jfew York Cityn belül is; és nem tartoznék-e egyszerűen a fair play fogalmához, hogy legalább egy-két színházi est árán teljessé tegyük a képet?

Nyilvánvaló: a panasz gyökerei elég ésszerűek. Kern túl mulatságos - és az igazi tragikum szemszögéből nem is valami mélységesen megrendítő -, ha estéről estére elvadult viperák

fészkébe kell botlásunk, vagy ha csak azért szedik ki a pénzt

9