Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
tett bizalmat erősitik. Hasonló tónust mutat Fuclk szinházi cikkeinek kritikus pátosza is. Számukra a szocialista színház egyszerűen elképzelhetetlen volt humanisztikus történelmi perspektiva nélkül. Ez a követelmény nemcsak természetükből, egyéni felfogásukból következett, hanem annak a mozgalomnak jellegéből, amelyhez felsorakoztak. Hasonló okokból fordult a szovjet élet épitése idején Marim Gorkij is kritikusan egyes forradalom előtti darabjai felé^^^ - ekkor dolgozta át a Vássza Zseleznovát és irta a Jegor Bulicsovot. az É.1.1eli menedékhely bemutatását pedig abban az időben társadalmilag egyenesen károsnak tartotta. A Szovjetunión keresztül tett utazásáról beszámoló riportok közt van egy érdekes és jellemző rész: Gorkij valahol a Kaukázusban figyeli az országút építését - a munkások éppen egy sziklát készülnek felrobbantani, amely útjában áll a majdani vasúti pályának. Gorkij figyeli az előkészületeket és gondolatban elképzeli a robbantást: kőtörmelék, szikladarabok, kőzettömbök repülnek szét a magasba és oldalt, a környéket száz méteres körzetben törmelék temeti majd be. De meglepetés vér rá: a szikla éppen csak egy kissé megemelkedik, megreped - azután szertezuzva önmagába omlik. Befelé explodált. Gorkij nézi és gondolkodik - a művészetről. Azt kérdezi, hogy vajon a művészek, Írók, drámaírók nem dolgoznak-e többnyire a régi módszerrel: abban az igyekezetben, hogy a szocializmus utjából éltávolitsák a polgárság szikláit és akadályait, széltében-hosszában szétszórják ezeket a környéken, úgy hogy minden ilyen robbantás után csak munkát okoznak maguknak az eltakarítással. És Gorkij elgondolkodik azon, mit jelentene a jövő győzelmes forradalma száméra, ha művészei megtanultak volna dolgozni ezzel a másik módszerrel: mindent elkövetnének, hogy a pol-56/ Maxim Gorkij Az irodalomról ciaü könyvének a drámáról szóló fejezetéből, Jaroslav Hulák cseh fordításában. Prága 1951. /Szerző/- 95 -