Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

Ha színházaink, szerzőink, rendezőink és színészeink azon igyekeznek, hogy erősítsék a szocialista forradalom ügyét, modernek lesznek, mivel korunkban nincs semmi haladóbb és modernebb, mint a szocializmus. Ha általános, osztályon felüli értelemben lesznek modernek, ezzel még nem mondottuk meg, vajon szocialista vagy burzsoá módon modernek-e. Mert hiszen a polgárnak is megvolt - és megvan - a maga modernsége, ami persze teljesen mást jelent, mint ahogy mi itt értelmezzük. A szocialista - tehát modern - színművészet ezért képtelen rá, hogy ne közvetítse azokat az alapvető tendenciákat, amelyek megváltoztatják a társadalmat, a szocialista értelemben vett emberi cselekvést és gondolkodást. És ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy ez a színművészet nem lehet sem a tartózkodás, sem a szocializmussal szembeni elővigyázatosság művészete. Ugyanannak az aktivitásnak a hordozójává kell lennie, amely átalakítja az életet; sőt, ezt az aktivitást koncentrálnia kell és megerősítve viszszaadnia a társadalomnak, hogy még intenzivebben hasson. Szocialista színházunk kezdeti időszakában, amikor még sem épületei, sem a szó igazi értelmében vett együttesei nem voltak, a polgári társadalom kellős közepén Jindřich Honzl kifejtette, miben különbözik majd a szocialista színész a letűnő társadalom színészeitől. Vojant elemezve, akinek művészetét nfegy tisztelettel és leplezetlen csodálattal boncolta, arra a következtetésre jutott, hogy a polgári világ- 8zinészének sorsául rendeltetett, hogy egyre inkább foglyává váljék "saját lelkivilága titkos mozgalmainak." Honzl előre jelezte, hová fog fejlődni a pszichologikus színészet, amennyiben a polgári renden belül marad. A jövő szinmüvészetének követelményeit a munkásosztály történelmi feladatából és forradalmi aktivitásából vezette le; ebben az eljövendő korban az ember, az adott történelmi feltételek között, saját akaratából és vállalva a felelősséget saját cselekedeteiért, ismét mint cselekvő tényező jelenik majd- 79 -