Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
A megjegyzésekben levő utasítások túlnyomórészt a mozgásokra vonatkoznak. A lélektani mozgást maga a szöveg adja meg. Igaz, a drámairó még nem egyszer használ zárójeleket, hogy megjelölje a lelkiállapotot, amelyet a szöveg nem foglal magában; a színész azonban itt már nem a szerző előírásait hajtja végre; szabadabb, a szerző többet kiván tőle! csakis 6, a színész az alak igazi alkotója. Feladata, hogy a lehető legtermészetesebben viselkedjék - "mint az életben." Maximális valószerüséggel cselekedni, beszélni, mozogni - ez a cél. Ezt a célt nem könnyen éri el. De csakhamar ő maga sem éri be a valószerüséggel; az igazsággal óhajtja helyettesíteni. Szenvedélyesen keresi az igazságot, segítségül hívja a tudományt is, Sztanyiszlavszkijjal együtt meg akarja találni a módszert, hogyan váltsa ki az élményt, hogyan érje el a teljes lelki egybeolvadást. A cél szerfölött magasan van és lényegében elérhetetlen - mert elérni annyit jelent, mint megszüntetni a művészetet, megölni a színházat. Ugyanekkor azonban a cél logikus, e társadalmi alakzaton belül szervesen következik a színház helyzetéből és a művészeknek megadja a nagy, elérhetetlen, de éppen ezáltal csábitó feladat megfelelő perspektíváját. Az emberi lélek mélységeibe vezető utat törvényszerűen kisérik e színházi stilus további jellegzetes vonásai: minél mélyebben, minél finomabban és érzékenyebben merül az emberi lélekbe a drámairó és a színész, annál szembetűnőbben csökken a színpadon a cselekvés, annál kevesebb e darabokban a cselekmény, annál kevesebb a külső mozgalmasság és "gördülékenység". Kinél mélyebbre szállnak le, annál nagyobb bonyolultságra lelnek. A modern élet egyre inkább bonyolulttá válik, s egyre inkább bonyolulttá válik a modern ember is. Szöveggel ezt a bonyolultságot már nem is lehet kifejezni - csak a szavak közötti szünetekben tehetünk rá kísérletet, az intonálásokkal, amelyeket a szöveg csak jelezhet: a hallgatással. Vagyis: a sorok mögötti szöveggel.
