Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

ez a megszemélyesítője állítólag annyira azonosította magát a játszott alakokkal, hogy nem egyszer a színpadon kívül, az öltözőben és az előadás után is szerepei szellemében mozgott, amint ezt a korabeli feljegyzések igazolják. Csak egy önmagát folyton előre hajszoló, dinamikus kor tudott ilyen szinmüvészetet és ilyen színházat teremteni. És csak a holnap felé törekvő, a minden emberben hatalmasat és fejlődésre képeset látó kor értheti meg igazán. A francia klasszicizmus szinészi stilusa grandiózus félreértés. Mint ahogy a klasszicizmus általában félreér­tésből - az antik kultura utánzásából és kisérő jelenségei­nek abszolút alapelvekké való előléptetéséből keletkezett. Abban a korban, amikor Anglia már felmutatta Shakespeare-t, a kontinens leghatalmasabb országában tart és tetőzik a feudális abszolutizmus. A társadalmat stabilizáltnak tart­ják; a kortársak versengenek a Bourbon Lajosok neveihez ki­talált szárnyaló előnevekkel; uralkodik az "aranykor", uralkodnak a "napkirályok". Az osztálynak - amely azt hit­te, hogy a társadalom az ő vezetése alatt elérte a konszo­lidációt és örökké fog tartani - a művészetben is állandó­ságra van szüksége. Kialakítja az esztétikát, amelynek alapjelszava ezt mondja: A szépség az, ami tartós, ami nem alakul át a századokkal, nem változik a korral, az ország­gal, a foglalkozással; ami nem esik a fordulatok és válto­zások hatálya alá. A szépség örök. Kereste a szépség eszményét - s megtalálta a régi gö­rögöknél. És kitűzte az esztétikai célt: közeledni hozzá­juk. A félreértés abban rejlik, hogy a társadalmi fejlődés egy szakaszára jellemző müvekből abszolút módon érvényes, a priori alapelveket vont le. A hármas egységet - amely a görög tragédiában a szinház társadalmi koncepciójának kö­vetkezménye - mint minden korban, minden drámára érvényes érinthetetlen alapelvet értelmezték. S ezt a törvényt al­kalmazták az udvari színházakban, amelyek a maguk nézőteré­vel és színpadával ellentmondásban vannak a görög szabad—- 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom