Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
ez a megszemélyesítője állítólag annyira azonosította magát a játszott alakokkal, hogy nem egyszer a színpadon kívül, az öltözőben és az előadás után is szerepei szellemében mozgott, amint ezt a korabeli feljegyzések igazolják. Csak egy önmagát folyton előre hajszoló, dinamikus kor tudott ilyen szinmüvészetet és ilyen színházat teremteni. És csak a holnap felé törekvő, a minden emberben hatalmasat és fejlődésre képeset látó kor értheti meg igazán. A francia klasszicizmus szinészi stilusa grandiózus félreértés. Mint ahogy a klasszicizmus általában félreértésből - az antik kultura utánzásából és kisérő jelenségeinek abszolút alapelvekké való előléptetéséből keletkezett. Abban a korban, amikor Anglia már felmutatta Shakespeare-t, a kontinens leghatalmasabb országában tart és tetőzik a feudális abszolutizmus. A társadalmat stabilizáltnak tartják; a kortársak versengenek a Bourbon Lajosok neveihez kitalált szárnyaló előnevekkel; uralkodik az "aranykor", uralkodnak a "napkirályok". Az osztálynak - amely azt hitte, hogy a társadalom az ő vezetése alatt elérte a konszolidációt és örökké fog tartani - a művészetben is állandóságra van szüksége. Kialakítja az esztétikát, amelynek alapjelszava ezt mondja: A szépség az, ami tartós, ami nem alakul át a századokkal, nem változik a korral, az országgal, a foglalkozással; ami nem esik a fordulatok és változások hatálya alá. A szépség örök. Kereste a szépség eszményét - s megtalálta a régi görögöknél. És kitűzte az esztétikai célt: közeledni hozzájuk. A félreértés abban rejlik, hogy a társadalmi fejlődés egy szakaszára jellemző müvekből abszolút módon érvényes, a priori alapelveket vont le. A hármas egységet - amely a görög tragédiában a szinház társadalmi koncepciójának következménye - mint minden korban, minden drámára érvényes érinthetetlen alapelvet értelmezték. S ezt a törvényt alkalmazták az udvari színházakban, amelyek a maguk nézőterével és színpadával ellentmondásban vannak a görög szabad—- 49
