Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

"üdeséget, szépséget, kellemes és széles arcot, piros ajkat, szép fogakat, gombolyded tarkót, mely olyan, mint a karperec, szép alakú kezeket, karcsú termetet, erős derekat, bájt, kellemet, méltóságot, nemességet, büszkeséget, nem szólva a tehetségről."

E kellékek nélkül hogyan Is fejezné ki az elsősorban erotikus érzelmek hihetetlenül aprólékos árnyalatait, amelyek ebben a színházban elsőrendű fontosságot kaptak? A játéktér is megfelel ennek a célnak: zárt helyiség; kevés ablakkal, tégla- és gazdagon diszitett fafalak, amelyek bensőséges kamarahatást keltenek. És ellentétben a görög színházzal - nők is játszanak!

Teljesen más világba jutunk, ha az erzsébetkori színészek közé lépünk. Salda azt irta, hogy Shakespeare igazán csak a színpadon létezik, olvasmánynak unalmas: ugyan ki olvasta végig becsületesen az egész Shakespeare-t élvezettel, nem feladatként vagy szakmai érdeklődésből? Tolsztoj elemezte a drámaíró müveit és erra a következtetésre jutott, hogy Shakespeare hírneve csalás, és a sznobizmus gyümölcse. Diderot Színész paradoxonjában nem számol Shakespeare-rel: a klasszicizmusból indul ki és arra a meggyőződésre jut, hogy a legjobb drámaíró az, aki a legkevesebbet hagyja befejezés céljából - a színészre. Lessing ugyanebben a korban Shakespeare-ből indult ki - és érvelése szerint az a legjobb drámairó, aki a lehető legtöbb lehetőséget ad a színésznek.

Ismert tapasztalat, hogy Shakespeare-t jobb játszani és a színházban élvezni, mint olvasni. Darabjai kifejezetten "színházi szemmel nézett" szövegek. A szöveg nála ösztönzés a színész számára-, hogy alkosson és végleges képet teremtsen az emberről és a környező világról

33/Az itt következő Lear király Mihály fordításában közöljük.

idézeteket Vörösmarty- 44 -