Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

Az ismeretlen isten azt kivánta nekik, a helléneknek,

hogy győzzenek e csatában. És még ugyanazon napon

felfegyverezték magukat nemes vassal,

majd a hajóból kiugráltak a szigetre

és körülzárták helyőrségünket,

hogy nem tudott elmenekülni. Kőeső

csapkodott a feje fölött és nyilak süvítettek,

majd mint démonok rontottak rájuk,

és lekaszabolták mind a szerencsétleneket,

mig az utolsó közülük végsőt sóhajtott a szinteken.

Aiszkhüloss: Perzsák30/

A kimondott szónak a szabad ég alatti színház kiterjedt térségén át kell szállnia, érthetően és szépen kell zengenie a nézők ezrei számára. Ezért alakítják a szót az előadásmóddal; deklamálják és éneklik; ritmikai és melodikai törvényszerűségeknek vetik alá. Mindez megerősíti a színészi akció szertartásos, fennkölt jellegét. A művészi hatékonyság és általában a mü közölhetőségének középpontja az előadásmódban van. A között, amit a néző hall és a között, amit a színpadon lát, esetleg nem lát, természetesen ellentmondás keletkezik. De ez az ellentmondás nem jelent hasadást a rendszerben, nem a stilus hiányáról tanúskodik, ellenkezőleg, ebben rejlik e színház tulajdonképpeni hatékonysága, előadásmódjának és színészetének módszere. Jindřich Honzl elsőként mutatott rá ennek az ellentmondásnak jelentőségére. Kimutatta, hogy nem a benyomások megkettőzéséről, hanem polaritásáról volt szó. nA színházi érzékelés élvezete a képzet és a valóság közötti ellentmondás alapján keletkezik... A színházi érzékelés azáltal valósul meg, hogy az ellentmondást leküxdik, az elképzelés és a valóság ellentmondása egyesül a néző értelmezésében, amely mindkettőt, a valóságot és az elképzelést, az emocionális látás szikrázó kisülésével formálja át." A görög tragikus hős kihasználta az ellentmondásokat a szóbeli közlés és mü-30/ Jaroslav Pokorný szövegének fordítása.- 40 -