Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
megalapozott, müveit, feladatukra tisztességesen felkészült kritikusok sorával rendelkezünk. A "kritika szakszerűtlensége" miatt siránkozók rendszerint álszent módon lépnek fel, s elfelejtenek neveket mondani. De ha, a mai legidősebb generációból, megnevezzük Josef Trägert, a középgenerációból Sergej Machonint, Jiří Hájeket, František Gernyt, Jan Grossmant, K. Bundáleket, s ha megemlítjük a legtehetségesebbeket a harmincasok nemzedékéből /Sucharipa, Vostry, Lukeš, Smetana, Stránská, J. Oerny, Císař és mások/ - ha mindezeket egyenként soroljuk fel, nehéz bármelyiktől is elvitatni a foglalkozása gyakorlásához való jogot a szakszerűség hiánya miatt, amire, általános Ítéletként olyan könnyen hivatkozunk, ha általánosságban, konkrétum nélkül beszélünk. Úgy vélem, hogy szakszerűen képzett vagy a kritikusi munkára felelősséggel készülődő kritikusunk ma több van, mint azelőtt. Mindegyikünkből hiányzik még valami. Főként az alaposabb zenei és időnként a képzőművészeti műveltség szokott a prózai kritikus Achilles-sarka lenni: és ez ellen még mindig elég keveset vagy majdnem semmit nem teszünk. De az általános panaszok a kritika szakszerűtlensége fölött ma egyszerűen nem állják meg a helyüket. Persze ma és még egy ideig több kritikai rovatunk lesz, mint felelős kritikusunk, s a dilettantizmus a megyei és járási lapokban fokozottan tapasztalható.De ott is el fogjuk nyomni a dilettánsokat, s onnan is kiszorítjuk őket, mihelyt felnőnek fiatal kritikusaink. Éppen ez a.szocialista színházi kritika alapvető tendenciája. A kapitalizmusban élő kritikusok helyzetével ellentétben - a szocialista társadalom a szakszerűséget követeli és fogja követelni egyre inkább: a gyenge minőséget kiszoritja a perifériára, és nem tűri a kritikai egocentrikusok nagyvonalú dilettantizmusát. J. J. Gautier nálunk már nem élne meg. A kritikusok párizsi konferenciáján csodálkozást keltett, amikor a csehszlovák delegátus előadta, nogy nálunk * í- 134 -
