Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

sam az előadás afořisztikusan szellemes "elemzését", ame­lyen csak úgy sziporkáznak a tréfák és az otrombaságok. Ez a férfi nemcsak mint döntőbíró lép fel a színház összes ügyeiben, befolyásolva a nyolc és félmillió példányszámú .Figaro olvasóit, de ezenfelül olyan tekintélyes helyzetet tölt be, hogy elegendő egy szava - és egy olyan jelentősé­gű művész, mint J. L. Barrault, bezárja színházáts amint az Gautier-nek a Vasco történetéről irt kritikája után tör­tént! Ugyanakkor úgy fizetik, mint egy filmcsillagot. Fize­tik, mert kifizetődik: növeli és megtartja a lap példány­számát. Hogy ugyanakkor a színház időnként hervadozik, más­kor pusztul és el is pusztul, az teljesen mellékes dolog. A színház ugyanis ebben az esetben általában mellékes do­log. A fontos Ő, a kritikus. Az ö neve, tekintélye, kar­rierje. A kapitalizmusban az ilyen kritikusi jelenség nemcsak lehetséges, de logikus is. A színházi kritika éppoly tör­vényszerűen fonódik össze a pénz erkölcsével, mint ahogy össze van vele kapcsolva a szinház is. Az amerikai Kauff­­mann felemelt ujja többet talált el, mint pusztán konkur­­renseinek egyikét: eltalálta azt a tipust, amelyhez a szín­házi kritika a kapitalizmus alatti fejlődése során elju­tott. A színházi kritika fejlődése általában közvetlenül összefügg a kapitalizmussal. Hiszen a színházi kritika, az általunk ismert és müveit alakban, a kapitalizmus térméké: mai alakjában a kapitalizmus előtt nem létezett - és kér­dés, létezik-e majd utána! Mai jellemző jegyeit nemcsak a sajtónak és az újságoknak köszönheti. Erre a formára befo­lyást gyakoroltak azok a törvények, amelyek általában az egész kapitalista társadalmat irányítják. Bölcsőjénél még olyan alkotó művészeket látunk, akik a színházi kritikát csak mint azoknak az eszközöknek egyikét művelték, amely­­lyel a társadHómban a maguk polgári céljait és művészeti eseményeit érvényre juttathatták. A mi színházi kritikánk­- 132 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom