Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

SZEMBESÍTÉS

A színházi kritikus arról ir, amit mások csináltak. És mivel mások munkájáról imi általában könnyebb és gyorsabb, egész vastag fóliánsokat lehetne összeállítani azokból a cikkekből és felhívásokból, amelyekkel ml, színházi kritikusok és rovatvezetők az elmúlt tizenhat év alatt azt bizonyítgattuk a művészeknek, hogy a régi módon nem lehet játszani, és hogy a szinház is, a maga korával és társadalmával együtt, forradalmon megy keresztül. És joggal követeltük az uj szocialista drámairodalmat, az uj szocialista színpadi stílust, az uj szocialista kulissza mögötti légkört. Néha sikerült némileg azt is megvilágítanunk, hogy konkrétan hogyan is értjük e szavakat; máskor, mégpedig valószínűleg gyakrabban, nem sikerült ezt tisztáznunk. De minden esetben megpróbálkoztunk vele, közös erőfeszítéssel, éveken át, eléggé kitartóan; az e témáról irt cikkek gyűjteménye egész könyvtárt tenne ki.

Ugyanakkor bizonyára igen vékonyka kis kötet születne azokból az Írásműveinkből, amelyek azt feszegetik, hogy a színházi kritika területén sem lehet a régi módon Írni. Az uj szocialista színház nálunk ma már szervezetileg és tartalmilag is szemmelláthatóan különbözik a kapitalizmus korának színházától és ez a különbség egyre inkább növekszik majd. De vajon hasonlóképpen különbözik-e a szocialista kritika is - módszerében, formáiban éa a színházi fejlődésre gyakorolt befolyásában - attól a kritikától, amelyet a kapitalizmus idején nálunk müveitek, és amelyet a kapitalista országokban még ma is müveinek? így hangzik az utolsó kérdés.- 129 -