Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

produkcióitól eltérően, a nép titkos vágyait fejezi ki... Biztosítom önt, Bloch elvtárs, hogy bér az önök országa kulturális szempontból igen fejlett, ha majd hatalomra kerül a francia proletariátus is, kénytelen lesz beérni bizonyos régi burzsoá vágyakkal, régi naiv elképzelésekkel, régi gyermekkori kívánságokkal, mielőtt művészileg megérik."

Bloch tapasztalatát csak összehasonlításként hozom fel, nem pedig szó szerinti értelemben. Nem vagyunk a harmincas években, feltételeink is mások, más a kulturális hagyományunk is. Bloch megállapítása azonban mégis tartalmaz valami fontosat és lényegbevágót. Lehetnek bármilyen igényeink a színházzal szemben: nem jön létre nagy színházi művészet, ha a nézőtér, amelyben és amelynek együttműködésével a színházi mű születik, nem ezekkel a mércékkel él. Sőt, általában: rajta kivül - különösen pedig vele szemben - semmiféle nagy mü nem jöhet létre. Nagy dolgok csak az olyan közönséggel való kapcsolatban jönnek létre, amelyben az utánuk való vágyakozás éppen olyan természetesen él, mint amilyen természetesen az éhség szólal meg a kiéhezett emberben. Felébreszteni az emberekben ezt a vágyat - ez a művészet és a művészek hatalmas és legfőbb feladata. Az összefüggés dialektikus és az igényeknek kölcsönösnek kell lenniük: nemcsak a közönségnek kell igényekkel fellépni a művészekkel szemben, hanem a művészeknek Is a közönséggel szemben. Úgy vélem azonban, hogy lényeges az a történelmi tapasztalat, mely szerint a művészet nagyság utáni vágyát csak akkor lehet kielégíteni, ha a művészet élvezi a társadalom azon rétegeinek bizalmát, ahol a nagyság feltételei megvannak. Ezek a feltételek ma nincsenek meg ott, ahol a műveltség csak most szabadul meg a régi gondolkodás csökevényeitől és nehézkesen kell alkalmazkodnia a szocialista gyakorlat követelményeihez. Ugyanakkor 'már ma is feltalálhatók ott, ahol a szocialista gyakorlat belső kényszere létrehozza a műveltséget és a kultúrát.- 124 -