Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
polgárság uralma alatt már nem is találhatja meg. De a polgári színház pusztulása nem jelenti majd általában a színház pusztulását. "Színházunk: boldogulásának egyedüli forrása mindig a népben és a népért való létben rejlett" - irta Zdenek Nejedly 1919 októberében.62^ "Hol van tulajdonképpen a mai közönség?" - tette fel a kérdést Honzl öt évvel később A megfordított színpadban.és meg is válaszolta: "premierek habitüéi, a kabinetesztéták és az elegáns polgári társaság körében. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan és miért jönne el a munkás, a proletariátus ebbe a szinházba... hiszen mit is keresne ott? Vagy még inkább: mit találna ott? Tragikus kétségbeesést - és kétségbeesett ürességet. Valótlanságot. A pusztulás tudatát.A beszéd hiábavalóságát. Élettelenséget, izgalommentességet és érdektelenséget. Mit tud ez a színház az életről? A szépségéről, a valóság szépségéről, a cselekedet szükségességéről?" És Salda, további öt év után, igy ir: "A mai közönséggel, ezzel a társadalmi üledékkel, amelyet a világháborúval ránk zudult társadalmi és gazdasági fordulat vetett felszínre, valóban nem lehet sokat kezdeni. Az uj drámai költőnek uj közönséget kell követelnie, vagy, hogy tömören fejezzem ki magam, az eddigi közönség helyett a népet... Nem csodálkozom azokon az egyébként elég konzervatív francia teoretikusokon, akik az uj dráma érkezését Oroszországból várják. Ott valószínűleg megvalósul majd a drámai megújulásnak legalább ez az utolsó, legnehezebb feltétele." Ezek az idézetek a kapitalizmus idejéből származnak. Hasonlítsuk össze őket azzal, ami a kapitalista országokban ma hallható. A panaszkodás tovább folytatódik, a színházi krízisről szóló siránkozások nem szűnnek meg, és nem szűnnek meg az ankétok és cikkek sem a válság elképzelhető ki-62/ A cikk a Tribunaban jelent meg I919. október 28-án. /Szerző/ 63/ A könyv 1925-ben jelent meg Prágában. lié- -
