Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
elrendezték a dolgot, amikor az embereknek csupán néhány évtizedet jelöltek ki. Čapek igy akarta megvigasztalni az embert, meg akarta simogatni: légy boldog azzal, amid van, és igyekezz éveidet szépen és szép célokra felhasználni. Láttam a darabot a háború alatt a kegyetlen üldözések idején: a vigasz fantasztikus hazugságnak hangzott, hatása teljesen lehangoló volt. Láttam a darabot a háború után is; a vigasztalás értelmetlenül hangzott, a kvietizmusra való felhivás teljesen elütött a háború utáni épités lendületétől, a darab műsorra tűzésének nem volt indoka. Láttam később egy olyan előadást, melynek rendezője az optimista V kicsengés mellett döntött és a Capek-fivérek példája alapján - à la Rovarok életéből - hozzáirt egy másik befejezést: a hősnő a döntő pillanatban feladja pesszimizmusát, kijelenti - mutatis mutandis -, hogy "az élet mégis szép" - és az élmunkás optimizmusával ugrik fejest bele. Persze ez épp oly hazugság; az átdolgozás teljesen értelmetlen volt. Úgy tűnt, hogy a leghelyesebb, ha a Makropolus ügy az iróasztalfióitban marad. De eljött a nap, amikor a müvet egy moszkvai rendező vitte szinre a CTSA-ban. Semmi lényegeset nem változtatott rajta, csupán egy kissé más oldalról mutatta meg a nézőnek, és kitűnt, hogy a dráma mégiscsak találhat kontaktust az uj nézőtérrel. Kísérlet volt ez - nem nagyon biztató sikerrel. De az előadás meggyőzött: darab született arról, hogy - valamikor nemrégen - volt egy világ, amelyben az emberi élet meghosszabbítása szerencsétlenséget és unalmat jelentett volna, mivel az ember nem tudta volna, mit kezdjen a hosszú élettel, čapek müve műfajt változtatott: átalakult szatirikus darabbá! Hogyan történt ez? Az uj nézőtér segítségével: a néző nélkül, akit a világon annyi szép és nagy feladat vár, hogy életének napjai nem elegendők elvégzésükre, enélkül a néző nélkül az 59/ CTSA - Oentralnij lyeatr Szovjetszkoj Armii, a szovjet hadsereg központi színháza.- 108 -
