Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
ni Ionescónak, mihelyt egyetlen, kommunista tollacskából származó beszámoló megjelenik róla, miért nem vagyunk képesek épp oly készségesen kezet nyújtani annak az Adamovnak is, akinek a kommunizmus felé történt igazi fordulatára uniszónó hivja fel a figyelmet a francia baloldali sajtó és aki előtt éppen ezért bezárultak a párizsi burzsoá színpadok? Azért, mert ez munkát igényel, mivel az, amit ma Adamov csinál, ezerszerte nehezebb annál, amit Ionesco egy évtizeddel ezelőtt csinált - és csinál mindmáig - és mert ez az újfajta alkotás még távolról sem tökéletes? Bizonyára. De vajon más országokban másként áll-e a helyzet a szocialista kultúrával? Mióta nyújt biztos kényelmet a szocialista kultúráért folytatott harc? Mióta szabad ölhetett kézzel várakoznunk, hogy majd csak elérkezünk az újhoz? Elvégre célunk nem lehet pusztán az, hogy a színházi üzemet gazdaságilag eredményessé tegyük. Harcban állunk a szocialista kultúráért. Tudnunk kell ezért kockázatot is vállalni, ahol megéri. Sok múlik azon, milyen szövetségeseket választ ma a szinház drámaíróink számára, mivel támogatja a szocialista alkotásért vivott harcukat, s a mi harcunkat is. A szinházi és filmművészek 1961 áprilisában tartott II. Konferenciájának határozatában van egy mondat, amely felhívja a színházakat, hogy adjanak szinházi életünknek derűsebb arculatot. Egészséges és szükséges felhivás ez. Kiterjed a nevetés és a forradalmi vidámság fokozott szükségességére is. Természetesen nem tűzhetjük célul magunk elé, hogy e határozat nyomán mindenáron mosolyogni fogunk és életünket a "keep smiling" jelszó alapjain rendezzük be. Az ilyenfajta "optimizmus" semmit sem érne. Az a bizonyos derűs arculat csak harc eredménye lehet. Az optimizmus olyan jutalom, amely nem hull az ölünkbe, hanem majd a célnál vár. De persze: harcolni kell. Nem csupán bizonyitgatni, nézelődni, dokumentumokat gyűjteni. A színpad körébe ne mindig annak az osztálynak a problémáit vigyük vissza,amely nálunk már lejátszotta szerepét. Nem arról van szó, hogy- 103 -\
