Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
lágos, ha van konkrét történelmi magva és ha állást foglal a világgal kapcsolatban; lásd társadalmilag haladó értelemben Nezval Atlantidá.ját, Brecht Simone Machard-.ját /Die Geschichte der Simone Machard/, Čapek Fehér kór.ját - vagy Eliot Gyilkosság a székesegyházban /Murder in the Cathedral/ cimti darabját és Claudel drámáit az ellentétes értelemben. Ezekben a darabokban az absztrakt a konkrétből következik, s a szimbólum meghatványozza a mondanivalót, ahelyett, hogy a ködbe foszlatná. Ha ismerjük a jelkép valóságbeli megfelelőjét, a magyarázat nem lehet kétélű. Ionesco Orrszarvujával vagy Frisch Biedermann és a gyújtogatok cimü darabjával azonban másként áll a dolog. Ionescónál az "orrszarvuság" képletessége olyan széles és társadalmilag annyira rögzitetlen, hogy nálunk a nyugatnémet nácizmus ellen is lehet játszani - mig Nyugat-Németországban ugyanezt a szöveget a kommunizmus és a kommunisták ellen használhatják fel! Ha az ember elolvassa Max Frisch Biedermannját, valamint a svájci szerző más darabjait is, a Kinai falat /Die chinesische Maurer/, melyet évekkel ezelőtt a Vynohradyn ismertünk meg - alapos gyanú támadhat benne, hogy Frisch a polgári világát megbolygató "gyűjtogatók"-on eléggé kétértelműen a kommunistákat is értheti. S igy remek helyzet tárul az olimposziak elé: a szerzők Párizsban vagy Zürichben üldögélnek, a darabjaikat Keleten a Nyugat ellen, Nyugaton a Kelet ellen játsszák, mindenütt mint az ellentétes oldal birálatát - ők pedig pompásan szórakozhatnak, mivel a jogdijak mindkét oldalról befolynak... Hasonló helyzet áll elő akkor is, ha színpadaink nem képesek a kapitalista államok drámaíróinak müveit a maguk szerves eredetiségében bemutatni; ha megzavarják a konfliktusok és az emberi tipusok történelmi feltételezettségét. Más szavakkal: ha ezek a darabok színpadjainkon ismét holmi általános emberi tragédiákká és drámákká változnak, amelyek "általában az emberrel", nem pedig a konkréten meghatározott emberrel foglalkoznak. A mai embernek - bárhol éljen 101 -
