Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

III. Megtisztulás

azoknak az embereknek a segítségével tudja felhozni, akik maguk folytatják az ostromot. Berjozkin ezredesben - aki hősiesen verekedett a háborúban, "hogy a földön ne hallgasson el a gyermeki kacaj", és akinek most még sokkal több bátorságra és erőre van szüksége ahhoz, hogy mindennek elvesztése után kitalálhasson a magányból az életbe, és a darab végén derűsen, erősen és emberien állhasson előttünk, az ilyen Berjozkin ezredesekben küzdi magát keresztül napjaink drámája az igazi szocialista katarzishoz. Mire van szüksége az embernek elsősorban?

Berjozkin: Legelőször - mire nincs szüksége? Az embernek

nincs szüksége palotákra és bennük száz kandallóra,nincs szüksége tengermelletti narancsligetekre. Sem hirnévre, sem rabszolgák alázatára. Az embernek arra van szüksége, hogy haza menjen... és otthon ... az ablakon a lánya néz ki és a felesége a boldogság fekete kenyerét szeli. Azután ülnek, mind a hárman, összefont kezekkel. És a fény róluk a súrolt faasztalra esik. És az égre. Ez minden.

Az Aranyhintó eszmeisége persze nem egyes mondatokból tevődik össze. "Hogy mi az értelme, arra majd a néző ad választ. A néző majd összeszedi történetem belső értelmét." /A szerző a Literární Novinyban Szergej Machonyinnal folytatott beszélgetésében mondta ezt, 1957-ben./ Leonyid drámájára érvényes Goethének, a legmélyebb, legszebb színmüvekről mondott megállapitása: "fontos történetet ad elő, amely más, még jelentősebb történetre ad utasítást." Az Aranyhintó "olyan emberekről szól,akiknek szerencséjük volt az életben és olyanokról, akiknek balszerencséjük volt az életben." Azokról szól, akik "aranyhintóban" vonulnak végig az életen. És,akik gyalogszerrel mennek és útközben elvesztik a látásukat, elvesztik a kedves embereket, elvesztik a reményt.

Berjozkin: Hallod, hogyan ver a leánysziv? Húsz perc múlva indul az aranyhintó a Pamirra... indul és nem tér vissza többé. A lányka a telefonhoz ugrik és ők megállnak mellette. Megállnak mellette és elviszik magukkal, selyem dobozkában,- 96 -