Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

III. Megtisztulás

A hősi tettre és a hősi áldozatra való képtelenség elválaszthatatlan attól a társadalmi organizmustól, amelyet nemcsak az orosz, hanem minden társadalom minden burzsoáziája képvisel."6^

Gorkij mélyebben hatolt bele a világ organizmusába, mint Csehov. Uás szögből nézte a világot: bevitte a drámába szokat a társadalmi tényezőket is, amelyek éppen most váltak alkalmassá a hősi tettre. Csehov összetörte a dráma alaptényezőjét, az ibseni formát, amelynek egységét a két antagonisztikus pólus közötti feszültség képezte; és ezzel addig ismeretlen energiákat szabadított fel. Gorkij ezeket az ismeretlen energiákat megnevezte és a forradalmi tettre képes osztály szolgálatába állitotta. Ezzel megnyitotta a dráma uj aktivitásának forrásait. S mi több, ezzel megnyitotta az uj hősiesség forrásait is. Elhengeritette a sziklatömböt a katarzis eltömődött forrásairól és újra lehetőséget teremtett számára a drámában azáltal, hogy a drámát harcba küldte a világ megváltoztatásáért.

Felébresztette az emberek elfelejtett méltóság iránti érzését, az áldozat és a hősi cselekedet alapját. Felébresztette az elfelejtett drámairól méltóság iránti érzéket, kimondta, hogy: kevés csupán beszélni a világról, ha a világot meg kell mozdítani! Visszaadta a drámának és a színháznak a legmagasabbrendü társadalmi funkcióját: nemcsak tanúskodnia kell, még kevésbé élősködnie, hanem meg kell változtatnia a világot. Holnapjának fegyverévé, megtisztulásának eszközévé kell válnia. Gorkij drámája a maga katarzisát ismét ott találja meg, ahol a dráma történelmének bizonysága szerint az egyedül megtalálható: a társadalom megtisztulásáért folyó harcban.A művészeknek és a drámaíróknak első Ízben már ezen a téren feltette a kérdést: "Kivel ha-6/ Jindřich Honzl a Kispolgárok cseh kiadásához irt előszavából idézünk. A drámára vonatkozó megállapítások is erre a bevezető tanulmányra támaszkodnak. /Szerző/

82 -