Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

III. Megtisztulás

tisztulás a mi korunkban már nem alakulhat át kollektiv társadalmi katarzissá. Egyébként beszédesen bizonyltja ezt Claudel alkotásainak sorsa is a mai nyugati színpadon. Nem hódit ez a drámafajta,hanem menekül. Menekül a polgár elől, és nem arat győzelmet fölötte.^

Ahol a polgár az ur, ott a mi századunkban nagy, megtisztító színdarabok nem voltak és nincsenek. Mert abban a társadalomban,amelyben a polgár uralkodik és amelyet a polgár vezet, katarzis csak a vele és ellene folytatott harcban vívható ki.

Nos tehát: hol kezdődik a dráma megtisztulása? Hol vannak a csirái? Ott, ahol általában harc kezdődik a világ megváltoztatásáért. Azzal a felismeréssel kezdődik, hogy az élet mutatkozhat sötét, kaotikus és szervezetlen erőként, kaotikussága azonban nem megváltoztathatatlan tulajdonsáig, s nem az ember predestináltságának, hanem az élet törvényeire vonatkozó elégtelen ismereteink és a saját elégtelen aktivitásunk következménye. A megtisztulás azzal a felismeréssel kezdődik, hogy az embernek nem kell a viszonyok áldozatává válnia, hanem átalakítójuk is lehet.

A filozófiában a megtisztulás azzal a hires mondattal kezdődik, hogy nem elég a világot csupán magyarázni, meg is kell változtatni. A drámában abban a pillanatban kezdődik, amikor a színpadon megjelenik az ember, aki a saját akaratával és a saját emberi felelősségtudatával elutasítja a káoszt mint tartós állapotot és kijelenti: "Tudom, hogy az élet komoly dolog, de szervezetlen. Megszervezéséhez szükség van az én erőimre és az én képességeimre. Azt is tudom, hogy nem vagyok hős. Egyszerűen csak becsületes, egészséges ember vagyok. És mégis azt mondom: Győzünk!"

5/ Ezzel kapcsolatban kell megemlítenünk J. P. Sartre ördög és a Jóisten c. drámáját, melyben szívósan töreTsszík. a katarzisra, s ahol legközelebb van korunk alapvető társadalmi problémáinak felismeréséhez. Konklúziója, mely szerint az ember életének értelme egyedül a földi küzdelem, a tett, a mai nyugati drámában nagy lépést jelent előre, de az aktivitás felhasználásénak célját illetően adósunk marad, s éppen ezért nem juthat el a katarzishoz. /Szerző/- 80 -