Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

vei beborított pódium. A háttérben levő ajtó sötétségbe torkollik. És most első Ízben hangzik fel a láthatatlan sokaság emberi zaja. Nevetést, dünnyögést, morgást, pisszegést, ironikus köhécselést hallunk. Kezdetben mindez halk, de fokozatosan erősödik; azután újra elhalkul. Mindennek eléggé hosszú ideig kell tartania, hogy a közönségnek - az Igazinak és a láthatónak - mélyen emlékezetébe vésődjék ez a súlyos befejezés. A függöny igen lassan gördül le.

A felelet Így hangzik; Nincs felelet.

Halljuk ezt mégegyszer az elmélet nyelvén; "Az avantgardista színház visszatér a forrásokhoz. Keresi a színház ősalapját. Az ember tragikus sorsát akarja kifejezni - a végzetet, amely Niobé vagy Oidipusz ideje óta nem változott." Az idézet a nyugatnémet újságíró kérdésére adott válaszból való, aki a Die Kelt c. folyóiratban megkérdezte Ionescot, hogy a Székek befejezésre miért hasonlít oly feltűnően Beckett darabjainak befejezéséhez.

Az un. avantgardě alapvető módszertani, egyszersmind ismerettani elve a következő: nem lehet semmit elmondani az emberről, amig nem vesszük ki az összes véletlen és lényegtelen kapcsolatokból. És az avantgardě számára véletlen és mellékes dolognak számítanak az olyan momentumok, mint amilyen az embernek az időhöz, helyhez, társadalomhoz való kötöttsége. Ugyanaz a refrén mint Godotnál. mint A játszma végében, mint Adamov első darabjaiban, A paródiában /La Parodie/, Invázióban. Olyanok vagyunk, amilyenek voltunkban /Comme nous avons été/, Mindenki mindenki ellenben /Tous contre tous/, lényegében meghatározatlan időben, meghatározatlan helyen, meghatározatlan térben játszódnak. Meghatározatlan emberek cselekszenek bennük.A Székekben "egyszerűen csak" két ember van. Vagy inkább Ember. Nagy E-vel. Az emberiség nagy E-vel. Tipikus "helyzeti jelképesség", amely az Általánost, a Lényegest, az Alapvetőt akarja megragadni. Az avantgardě elveti a konkrétan meghatározott embert, nem tudja, mihez kezdhetne vele. Sőt szerinte a művészet meg- 65 -