Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

A dühöngés tetőfokán egymás fülébe üvöltöznek. A fény kialszik. A sötétben egyre gyorsabb ritmusban hallatszik:

Valamennyien együtt: Nem ar-ra át,de er-re át,nem ar-ra át,

de er-re át,nem ar-ra át, de er-re át, nem ar-ra át,de er-re át,nem ar-ra át, de er-re át,nem ar-ra át, de er-re át, nem ar-ra át,de er-re át!

A szavak hirtelen elhallgatnak. Kivilágosodik. Mr. Martin és Mrs. Martin úgy ül, ahogy Smithék ültek az elején.

S a komédia újból kezdődik - elölről. Mint az "Egy kutya a konyhában..." kezdetű dalocskában. A kör bezárult, az értelmetlenségek kereke forgásba lendült. Szóljon maga Ionesco a "beszéd megszüntetésének" értelméről: "Vannak eszközök a beszéd teátrálizálására: kergessük az őrületig, így adhatjuk meg a színháznak igezi mércéjét, amely a mérték túllépésében van. A szót a végső határig kell "fesziteni", a nyelvnek vagy explodálnia kell, vagy össze kell omlania attól a felismeréstől, hogy semmit sem képes kifejezni."2^

így tehát Ionesco hadat üzent a régi és a korabeli színháznak egyaránt. Rájuk zuditotta gyűlöletét. Persze neki is megvannak a maga szerelmei - ezek egyike a bábu, bábukká óhajtja átváltoztatni színpadi alakjait. És szerette amint annak idején kijelentette Samuel Beckettet is. Ezzel az "abszurd szinház" másik, nem kevésbé hires megnyilatkozásához, Beckett Godotra várva c. /En Attendant Godot/ darabjához érkeztünk el, amelyet szerzője A kopasz énekeBnővel csaknem egyidöben irt, de amely egészen 1953-ig várt bemutatásra - végül is a párizsi Babylone zsebszinházban mutatták be. Beckett az ötvenes évek kezdetén Molloy c. regényével hivta fel magára a figyelmet. A regény cime hősének nevét viseli. Molloy olyan ember, aki fokozatosan megvakul, megsüketül, megnémul. A mü értelme, hogy "bemutassa

23/ A Nouvelle Revue Français 1959-es számának 262. oldalán jelent meg az ldézeťt Ionesco cikk. /Szerző/- 56 -